A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

— 15 — P. Köveskálon szegény gyermekek részére ruhák és 29.90 P. Litéren orgonára adományok és perselypénz 293.20 P. Mohán Molnár Sándor és neje harangot ajándékoztak 1500 P értékben, egyéb adakozások 553.85 P. Papkeszin adakozás 408 P értékben. Szentkirályszabadján templomtatarozásra gyűlt 700.12 P, özv. Kovács Józsefné alapítványa 500 P, szegénysorsú iskolásgyermekek részére karácsonyi ruhasegély a nőegylet útján 80 P értékben. Várpalotán a gyülekezet szegényei házanként ebéddel ellátva lettek. Veszprémben anyák napján kilenc anyának 110 P jutalmat osztottak ki, perselypénz 651.58 P, összes adakozás 1120.24 P. Vilonyán a polgári község 792.71 P értékben a lelkészlakást betataroztatta, gróf Festetich Sándor országgyűlési képviselő úr harangra adományozott 1000 P-t, egy vagon tüziíját adott 150 P értékben. Harangra adtak még a nőegyesület és mások 130 P-t. A harangszentelési lélekemelő ünnepélyt mult év október 25-én tartották Hajda Gyula helybeli lelkész, azonkívül Szombathy István, vitéz bátorkeszi Kiss Sándor, Győrffy Lajos, Kovács Vince lelkész urak közreműködésével. Balatonalmádiban a polgári község adománya templomunkra 500 P. Isten szent áldása legyen mind az adományokon, mind az adakozókon. Sajnos, a levente-oktatás körül még mindig merülnek föl panaszok. Egyes helyeken még mindig megakadályozzák leventéinket a templomba járásban az istentisztelet idején tartott gyakorlatok. A lelki nevelés következményeire nem fordítanak figyelmet. Az is megtörténik, hogy a lelkész, aki ilyen esetben kötelességszerű orvoslást kiván, szemrehányásban részesül, mintha csak afféle izgága, illetéktelen beavatkozó lenne. Mi azért nem hanyagolhatjuk el kötelességünket, amint azt a konvent 50/1932. sz. jegyzőkönyvi határozatában is nem először utasításul adta, mely utasítás szerint a panaszokat nem az egyházhatósági közgyűlések, hanem az esperesi és püspöki hivatal útján kell minden adott esetben azonnal felterjeszteni a vallásés közoktatásügyi miniszter úrhoz. Ily értelemben adtam meg én is egyházlátogatás alkalmával az utasításokat azzal a hozzátoldással, hogy minden egyes esetben az illető községi vagy járási levente-hatóságnál kérjük először a panaszok sürgős orvoslását, s ha éz sikertellen lenne, akkor tegyünk jelentést a miniszter úrhoz. Azonban azt is örömmel kell megállapítanunk, hogy külö-