A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. július
— 26 — A zsinati bizottságnak a lelkészi állások betöltésére vonatkozó törvény tervezetét közgyűlésünk nem fogadja el, mivel a javaslat általában nehézkes, bonyolult, nem számol a falusi élettel s módot, alkalmat ad a gyülekezetnek arra, hogy a háromféle választási eljárás sikertelensége után elölről kezdheti a választási eljárást s ezt számtalanszor megismételheti, sőt a végletekig folytathatja, ami által a lelkészválasztás ügye a gyülekezetet hosszú időn át mozgalomba hozza és izgalomban tartja. Hibája a javaslatnak az is, hogy mivel sem a választási bizottság, sem az egyházmegyei, sem az egyházkerületi lelkészelhelyező bizottság nem tudhatván előre jelöltjeikről, hogy megválasztásuk esetén elfogadják-e az állást, számtalanszor előfordulhat, hogy a jelöltek közül a gyülekezet által megválasztott lelkész nem fogadja el az állást s így újra és ismét választási izgalmaknak teszi ki a gyülekezetet. Éppen ezért nélkülözhetetlen és szükséges, ha a gyülekezet meghívás útján nem tud, vagy nem akar választani, — a pályázat hirdetés, mert csak így tudhatja meg a gyülekezet, hogy kik óhajtják elnyerni az állást? A pályázat sikertelensége nem jár szégyennel — mint a javaslat hiszi —, az u. n. érdemesebb emberek önérzetét sem sértheti, ha pályázatuk eredménytelenül végződik. Sokkal inkább szégyen tisztességtelenül győzni, mint tisztességes uton bukni! Tény, hogy napjainkban, különösen egy-egy jobb javadalmu lelkészi állás betöltését valóságos kortes-hadjárat előzi meg, de ezt a szomorú állapotot a tervezett javaslat sem tudná megszüntetni. A sok visszaélésnek és hibának okát — amit az élet napnap után felszínre hoz — nem a törvényben kell keresni, hanem a választó gyülekezetben és az önmagát tisztességtelenül ajánlgató aspiránsokban. Alkosson a zsinat a mostaninál is még súlyosabb, még szigorúbb fegyelmi büntetéseket s akkor minden bizonnyal kevesebb lesz a panasz és visszaélés. Különösen szigorúan büntesse azokat a lelkészeket,