A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1918-1925

— 80 szítve, elmaradt: Isten segítségével szeptemberben fogjuk megtartani. Kiskori belmissziói értekezletek is voltak a balatonfüredi körben Barthalos Móric testvérünk vezetése mellett két izben, Kovács Lajos testvérünk vezetése mellett pedig a várpalotai körben egy izben. Jelen gyűlési tárgysorozatunk rendén egyházm. belmissziói bizottságunk újra alakul a szabályzat értelmében. A lelkészegyesület pedig tovább is megmarad, illetőleg tovább is együtt működik a belmissziói bizottsággal. A gyülekezeti belmissziói bizottságoknak a ker. szab. értelmében már meg kellett alakulniok és a jelentéseknek hozzám mult hó végéig be kellett érkezniök. A be nem érkezetteket mielőbb elvárom és pedig a Dunántúli Protestáns Lap ez évi 4—5. számában megjelent 310/1923. sz. püspöki rendelet II. p. alatti utasítás szerint kiállítva, mert nekem ezen utasításokat az ehm. jelentéssel együtt fel kell terjesztenem: ne okozzunk sekinek kellemetlenséget, magunknak szégyent, megrovást a felületesség miatt. 3. Egyházkerületi lapunkból értesültem, hogy pápai főiskolánk 30 növendéke 2 tanára vezetése alatt Veszprémbe és Baláca pusztára tett taniümányi kirándulásuk alkalmával Veszprémben ref. egyházunk vezető köreinek és buzgó tagjainak szíves figyelméből a legkitűnőbb ellátást és vendégszeretetet élvezték, további utjukban pedig a balatonszőllősieknek voltak szívesen látott vendégei. Az érdekelt körök köszönetén kivül illesse a mi méltó elismerésünk is veszprémi egyházunk kitűnő, áldozatkész vezető köreit és tagjait balatonszőllősi buzgó testvéreinkkel együtt. II. 1. A személyi változások keretében először is két lelkésztestvérünk elhunytáról kell részvéttel megemlékeznünk. Ez év március 15-én hunyt el Nagy Benő nemes- és nagypécselyf lelkipásztor életének 72-ik, lelkipásztori működésének 41-ik évében. Március 17-én temettük szinte impozánsan megnyilatkozó részvét mellett. A templomban én hirdettem Isten igéjét, a sirnál Vámos Géza, Rádóczy Kálmán és Fejes Aladár testvéreink 'végezték az isteni szolgálatot. Külön meg kell említenünk a presbitériumnak és egyházközségnek azon példás eljárását, hogy a temetés rendezéséről a legmesszebbmenő körültekintéssel és nagylelkűséggel gondoskodtak, valamint azon jóindulatot is, melyet lelkészük irányában mindig tanúsítottak, megbecsülvén ő