A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. július
krisztusnak hű szolgája, aki hiven és lelkiismeretesen munkálkodott azon a téren, hova az ő Ura által állíttatott. Most azért amidőn hű küzdelmei után többre hivatott s elvette jutalmát az igaz biró előtt, legyen jó emléke áldott és örök. F. évi március 25-én költözött el sok évi szenvedés után kedvesei köréből a drégelypalánkai egyhm.-nek tényleges s az utóbbi időben tiszteletbeli esperese nt. Oroszy Jenő 59 éves korában. Több évtizedeken át hirdette az Ur igéjét Istentől nyert ékesszóllással híveinek lelki épülésére. De nem csak hirdette az igét, hanem szeretettel teljesítette mindazon munkákat, melyek a szeretet gyakorlására igényt tarthatnak. Ez a szeretet viszont szeretetet teremtett és fentartott számára mindazok részéről, kik a társadalmi életben őt, mint rokont, tiszttársat, barátot körülölelték. Ez a szeretet könnyeket hullatva kisérte őt sírjába s édes nyugalom kívánásával virraszt s virraszszon is hamvai felett az idők végéig. Ugyancsak ez év folyamán április 13-án adta át nemes lelkét az ő teremtőjének ráczkevei Eötvös Károly dunántuli ref. egyházkerületünk világi tanácsbirája, magyar hazánkért végzett munkás életének 75-ik évében. Elvesztését közvetlenül nemcsak mi dunántuliak, de érzi az egész ref. anyaszentegyház, érzi magyar hazánk is. Erdély ékes szavú püspöke, ki szintén dunántul szülötte, legközelebbi jelentésében a következőket irja: „Nem Erdélyé volt, nem is egyházkerületünké, nem is sokat forgott egyházunk mezején, mindössze a tanácsbiróságig jutott el a dunántuli egyházkerületben: de a magyar nemzeté, de a magyar irodalomé, de kálvinista volt, ki a nyelve zengzetét is a zsoltárokból tanulta, ki a hazaszeretetet is az ó-teslámentonból szivta be, azoktól a hősöktől akiknek a világ Istene is csak egyetlen népnek az