A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. július

— 33 — sabb álláspontot, hogy a leginkább reá szorult családok részeltessenek aránylag nagyobb segélyben. Mivel e módon a lelkészi karnak több mint fele része nem részesülhetett háborús segélyben, holott a nagymérvű drágaság minden tagot egyenlően súlyt: tisztelettel javaslom, hogy keresse meg egyházmegyénk az egyházkerületi közgyűlést, hogy irjon fel az egyetemes konventhez, hogy tegyen lépéseket a kormánynál, hogy ujabb 250.000 kor. háborús segélyt e célra pótlólag kieszközölni szíveskedjék. Ezúttal még csak dijlevél kérdések körül mutatkozó viszásságokra kívánom röviden felhívni a nt. egyházmegyei közgyűlés figyelmét. A vitás kérdések legtöbbször azon az alapon merülnek fel, hogy a díjlevelekben kötelezett terménybeli járandóságokat, — a konventi értékelés alapján próbálják készpénzre átszámítva kifizetni a javadalom élvező lelkésznek. Ide vonatkozólag a leghatározottabban kiemelni kívánom, hogy: a konventi értékelés egyáltalán nem vonatkozik a lelkész és gyülekezet közötti azon jogviszonyra, melynek alapját a dijlevél képezi; a természetben kötelezett .szolgaitatásokat tehát természetben kell fizetni; ha mégis a lelkész a saját személyére nézve magán egyezséget kötött volna, ezt az egyházhatóságok jóvá nem hagyják, — de jóvá nem is hagyhatják; mert törvényeink szerint a dijlevél nem csonkitható; az ilyen megállapodás a jogutódra nem bír joghatálylyal. — Ezt kívánom teljes határozottsággal kiemelni annálfogva, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy ez által számos közigazgatási bírósági vitás ügy lesz megelőzhető. Ezek előrebocsátása után, szivem egész melegévél arra kérem a közgyűlés minden alkotó tagját, a lelkészésr tanítói kart, az egyházak gondnokait és presbiteriu-