A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1914. július
— 5 — 5. Gondnok urat az egyházmegye nevében Demjén Márton főjegyző üdvözli: Nagyságos Egyházmegyei Gondnok Ur! Mélyen tisztelt Uram ! Őszinte örömmel és mély tisztelettel üdvözlöm Nagyságos Egyházmegyei gondnok urat a veszprémi ref. egyházmegye lelkészi, gondnoki, tanítói kara s az egyházmegye közönsége nevében ez ünnepélyes alkalomból, midőn ama tiszteletreméltó elődök helyét, az egyházmegyei gondnoki széket elfoglalni méltóztatik A legnagyobb erőforrása szeretett református anyaszent egyházunknak az, hogy alapja a krisztusi szereteten nyugszik, hogy a tiszta alkotmányosság, népképviselet, önkormányzat képezi alapjait, zsinat presbiteri rendszer szerint kormányozna és igazgatja magát és szervezetében meghonosította a kettős elnökség intézményét, mely által kiválasztja s élére állítja hazánk és egyházunk azon kiváló férfiait, akiknek szivökben a haza és egyházszeretet örök lángja ég. Ez intézménynek köszönhetjük, hogy Nagyságos Egyházmegyei gondnok urat már évtizedek óta a mienknek mondhatjuk, ennek köszönhetjük, hogy egyházunk fentartása, fejlesztése és virágoztatása érdekéban oly sok hasznos munkát méltóztatott végezni az" egyházmegyén, a kerületen, a konventen és a zsinaton. Büszkeséggel és dicsekedéssel tekintünk Nagyságos Egyházmegyei Gondnok úrra, mint vezérünkre, irányitónkra, kit szeretett egyházmegyénk mind a 36 egyháza egyhangú szavazatával és őszinte ^bizalmával ültetett az egyházmegyei gondnoki székbe. Midőn tehát szivünk mélyéből üdvözöljük egyházmegyei gondnoki diszes állásában, kívánjuk, hogy Isten nyújtsa igen-igen soká Nagyságod drága életét anyaszentegyházunk, egyházmegyénk és hazánk javára ! (Lelkes éljenzés.) Az egyházmegyei közgyűlés az üdvözlő szavakat lelkes jókivánataival kiséri és élteti a gondnok urat. 6. Egyházmegyei gondnok ur a következő székfoglaló beszédet tartja :
