A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1913. július

— 6 — csak tekintélyben gazdag, de mindenek által szeretett s tisztelt lelkésze. Puritán egyszerűségben megmaradt élte utolsó napjáig. Szervezett, épitett, jóra vezényelt az egyházban mindeneket. Az áldozatkészség munkás megnyilatkoztatásával felépítette a hatóságilag betiltott régi templom helyére a kedves és fenkölt stilii templomot. Felépítette a kor igényeihez szükségelten az iskolát, az egyháznak minden épületeit a paplakon kivül s a maga egyszerűségében megmaradt holta napjáig abban az egyszerű (hivei lakásához hasonlítva, úgyszólván) kunyhóban, amelynek felépítésére takarékos példaadással hivei által ezreket gyűjtetett. Mikor nem is gondolták — a közj > szolgálatából szólította el ama nagy mennyei gazda, ki a hü munkásnak bizonyosan meg fogja adni az égi jutalmat, amelyet odaadó szolgálatával méltán kiérdemelt. Midőn még úgyszólván sajgott szivünk a közügy szolgálatában elfáradt két öreg testvérünk elvesztése miatt, a halálnak és enyészetnek angyala ismét megjelent egyházmegyénkben, — megjelent a monoszlói parochián, hogy egyházmegyénk lelkész Nestora, nagytiszteletü Szentmihályi József ur is megtérjen oda, hova mindnyájunknak elvégre költözködnünk kell: az örök nyugalomnak csendes ölébe. Folyó évi junius 7-én vett végbucsut híveitől s szeretett övéitől az, aki derült kedéllyel, de a kötelesség és munka hü teljesítésével 87 éven keresztül futott és fáradott a pályán, melyre őt az isteni Gondviselés állította. Mint ember, mint lelkész, mint barát, önzetlen s kifogástalan magaviseletével, egyházi s társadalmi munkásságával nemcsak híveinek, de minden vele érintkezőknek közbecsülését, szeretetét érdemelte ki. A 87 éves aggastyánnal együtt kihalt egyházmegyénk tisztviselői közül a felejthetlen és kedves emlékű 48-as évek sok névtelen szereplőinek egyik fényben magasztosult utolsó alakja. Az elhunytak kedves emlékét őrizzük meg a szivünkben, porló tetemeiknek pedig kívánjunk édes nyugalmat a sirban, halhatatlan lelkűknek a szolgálatuk által kiérdemelt jutalmat a hitünk szerint való mennyei hazában.