A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1912. július
— 16 — csak Budapesten jelent meg a presbiteri világszövetség a maga kiváló, fennkölt lelkű és nagytudományu tagjaival, hanem látogatást tett Magyarország kiváló protestáns helyein a főiskolák székhelyein, az egyetemes országos lelkészegyesület gyűlésén, s a közvetlen kedves érintkezések, tanulságos előadások, miket a külföldiek és magyarok kölcsönösen tartottak, látókörünket szélesitették, buzgóságunkat emelték, szivünket lelkünket egy szebb és jobb jövendő reményével tették teljessé. 14. Itt említem fel örömmel azt is, hogy az országos ref. lelkészegyesület alapszabályai végre kormányilag megerősíttettek. Ezzel vége van a sok félreértésnek, aggodalomnak s bekövetkezett az idők teljessége, hogy ezen zászlók alatt is munkáljuk a közjót és virágzásra hozzuk Istentől nyert tehetségeink szerint egyházunk állapotát. Örömmel említem fel, hegy az Orle által indítványozott s megkezdett Kalvineum ügye napról-napra nem remélt sikerrel és eredménynyel halad előre, nem foglalkozom e tekintetben statisztikai adatokkal, az egyházi lapok világosan tüntetik fel, hogy nem messze vagyunk a célhoz, ha magunk is erőnk és tehetségeinkhez képest megteszünk mindent arra nézve, miszerint a magyarországi lelkészárvák mielőbb édesapát és édesanyát helyettesítő családias otthonra találjanak. Azonban a Kalvineum ügyénél az örömkönnyek közé a fájdalomnak, a veszteségnek keserű könnyei is vegyülnek. Amellett, hogy váratlanul, idő elő H az isteni gondviselés által megígért hataridőn nagyon is innen vesztette el magyar ref. egyházunk mondhatnám jelenleg legelső papját, legnagyobb szónokát: nagytiszteletü Gergely Antal mezőtúri ref. lelkész urat; elvesztette egyúttal a Kálvineum is lángielkü apostolát, aki János-i szeretettel, Péter-i lelkesedéssel, Pál-i bölcsességgel, majdnem angyali zengzetességgel hirdette az evangéliumi igazigazságokat, s Magyarországszerte első épitőmunkásai közé tartozott a Kálvineum anyagi és szellemi ügyeinek. Váratlan halála folyó év február 11-én történt, megrendítvén s megdöbbentvén mindnyájunkat, akik őt ismertük, tiszteltük s az igaz