A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július

— 85 FÜGGELÉK. SZAKONYI JÚZSEF Született Szentkirályszabadján, Veszprém vármegyében, 1843. évi február 22-én, szegény bognár-iparos szülőktől. Az elemi iskola 6 osztályát elvégezvén, a pápai főgimnáziumba vitték szülői, hol érettségi vizsgát tett 1864-ben. Pápán végezte a theológiai akadémiát is — amint ő maga irja életrajzában, - nagy nyomorúság közepette, még szegénysorsu szülőitől is elhagyatva. Pápáról Balatonfőkajárra ment ak. rektornak. Itt volt 3 évig. Azután Felsőörsön helyettes lelkészi minőségben fél évig, Balatonfüreden helyettes lelkészi minőségben 4 évig, majd ugyancsak mint helyettes lelkész Nagyvázsonyban 3, Tihanyban is 3 évig szolgált. Ekkor még hosszas kemény szolgálat, sokszor sanyarú küzdelem és nélkülözés után lehetett csak önállóságra jutni, parókiára szert tennni. Meg kellett azt szolgálni és pedig a mai káplán dotációhoz képest szánalmasan csekély dij ellenében ... Szakonyi József is 14 évig káplánkodott. De mindig panasz nélkül hullatta verejtékét az egyházi közügyek barázdaira s kötelességteljesítés és hűség tekintetében sok modern fiatal ember tanulhat tőle ! Rendes lelkész volt Magyarbarnagon, Mohán és Nagyvázsonyban. Itt halt meg 1911 március 25-én. Nagyvázsonyban puritán kötelességteljesitésével nagy munkát végzett. S nem a Mindenható Isten előtt ugyan — mert Ő előtte nincs semmi érdemünk — de az emberek előtt szerzett érdemeket, mert a züllésnek indult egyházat rendbe szedte, az élettelen, száraz csontokat életre keltette. Azért jólesik hinnünk, hogy a folytonos küzdelemben elfáradt, de mindvégig hűségesen kitartott szolga elnyerte Urától az életnek koronáját, a legdrágább jutalmat, mit Krisztus szolgája Urától nyerhet s meghallotta a helybenhagyó szózatot: „Jól vagyon, hív szolgám!" s a hivó szózatot: „Jöjj be az én örömömbe !" Áldás emlékére ! Segesdy Miklós esperes.