A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július

— 7 honnan vétetett, hogy elvegye a megérdemelt jutalmat. Munkás élete után nyugodalma legyen csendes, emléke áldott! A megtartott hitért, győzelemmel megharcolt harcért, önzetlen munkáért legyünk elismeréssel és jegyzőkönyvünkben adjunk részvétünknek kifejezést ! 2. A Mindenható isteni kegyelem, a mely az ő erejét a mi erőtlenségünkben meg szokta dicsőíteni, elhagyatottságunk, keserűségeink s könnyhullatásaink között is folyvást érezteti és éreztette velünk, hogy Ő a mi megtartó és Gondviselő Istenünk. Állított méltó utódokat a megüresült fontos és kitüntető helyekre s gondoskodni fog arról is, hogy a még betöltetlen magas állás illő és méltó vezér-egyéniséggel töltessék be. A tiszáninneni ref. egyházkerület főgondnoki székébe ültette nagy egyetértéssel méltóságos Dókus Ernő urat, aki mint Sámuel, ugyszólva születésétől fogva az anyaszentegyháznak s közügyei vezetésének volt kiszemelve. Ifjú korától fogva hiven, hivatottan munkálta az egyházi közügyet s mint a zempléni ref. egyházmegye gondnoka fényes mult hátrahagyásával foglalta el főgondnoki székét. Püspökül megválasztatott a tiszáninneni ref. egyházkerületben az apostoli buzgóságu lelkipásztor, koszorús költő s az egyházi közügyek viharedzett bajnoka : méltóságos Fejes István ur. 4 évtizeden keresztül hivatott harcosa és fáradhatatlan munkása volt az egyházi közügyek előbbvitelének. Az első zsinattól kezdve ott volt mindenütt, mint kitartó munkás és bátor harcos a ref. anyaszentegyház alkotmányának és törvényeinek megalkotásánál. Megválasztása alkalmával benső örömmel és szívesen üdvözöltem. Kérem ezt az egyházmegye nevében is tudomásul venni. A korán kidőlt és idő előtt elhunyt Dr. Erőss Lajos helyébe életének delén levő, nagytehetségű, fáradhatatlan munkabirásu s vezéri bölcseséggel felruházott, nagy talentumu méltóságos Dr. Baltazár Dezső hajduszabolcsi egyházmegyei esperest, az ORLE elnökét, megteremtőjét, a Kalvineum magasztos intézményének apostoli buzgóságu tervezőjét és alkotóját ültette a legnagyobb magyar ref. egyházkerület püspöki székébe. Az elhunyt és felejthetetlen emlékű Dr. Erőss Lajos kijelölte a jövő alkotásának fundamentumait; bizonyára könnyű lesz ezen az alapon épiteni az éveire nézve ifjú erős vitéznek, tudva azt, hogy oly melegen érző szívvel és nemesen gondolkozó lélekkel ékeskedik, amely szívesen öleli keblére anya-