A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július

- 12 —Közgyűlésünk tényleg fel is hivta jegyzőkönyvének 3?. pontja alatt a gyülekezetek lelkészeit és presbytériumait, miszerint szegényalapot létesítsenek, az 1901. évi VIII. tc.-et és az 1903. évi 1. sz. belügyminiszteri rendeletet szorgalmasan szem előtt tartsák s egyházunk nagy elveihez képest az elhagyatott 6—9 éves gyermekekről gondoskodjanak, hogy közülük senki el ne vesszen és a nevelés áldásait ne legyen kénytelen nélkülözni. Kétségtelen, hogy Isteni Mesterünk és Példányképünk a Jézus Krisztus az elhagyatott szegények, árvák és betegek ügyének felkarolását szent kötelességévé tette követőinek, mikor azt mondta, hogy aki a kicsinyek gondját felveszi, Neki veszi fel gondját; kétségtelen, hogy tanítványainak ismertető vonásává a felebaráti szeretetet tette eme szavaiban: „Arról ismerik meg mindenek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek ;" bizonyos, hogy az ő evangélioma : a szegények és betegek evangélioma, mert mikor eljövend az ő dicsőségével és maga körül gyűjt minden népeket, igy szól hozzájuk : „Éheztem és ennem adtatok . . . beteg voltam és meglátogattatok, fogoly voltam és én hozzám jöttetek." — Bizonyos, hogy ezen isteni igék alapján tette Kálvin az egyház ismertető vonásává az elhagyott szegények, árvák és betegek gondozását, a szó teljes értelmében való felkarolását, úgy, hogy Genfben Kálvin reformációja tetőpontra jutásának idején koldulásra, házalásra szorult szegények nem voltak, — a koldulás tilos volt, — gondoskodott róluk az egyház, mert hiszen ha nem gondoskodott volna : a hirdetett evangéliom csak zengő érc és pengő cimbalom lett volna. — Ezen az alapon gondoskodott Egyházkerületünk az E. T. I. tc. 130. §-ában a szegények gondozása ügyében szabályrendeletről. Azonban szomorúan látom azt, hogy a hivatkozott szabályrendeletnek kevés foganatja van egyházmegyénkben. Szegényalapot Balatonfüreden kivül csak Arács létesített; Balatonkövesden és Csórón a nőegylet teljesített e tekintetben hasznos szolgálatot. Oly helyeken is, ahol határozottan vannak gondozásra szorulók, — a presbytériumok nem látják jónak azok nyilvántartásáról, szegényalapról, a gyermekek menhelybe, árva- vagy szeretetházba való elhelyezéséről gondoskodni, pedig a jövő érdekében még ott is kell szegényalapot létesíteni, ahol ez idő szerint gondozásra szorultak nincsenek. Azért újból kérem a m. t. közgyűlést, hogy mult évi