A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1910. július
- 24 14. Jelentem a M. t. Közgyűlésnek, hogy a királyszentistváni ref. egyháznak leányegyházi jellege ez év végével megszűnik és a lelkészi állásnak rendes lelkészszel leendő betöltése eszközlésre vár. Kérem a Nagyt. Közgyűlést a választást illetőleg akként intézkedni, hogy az elválasztandó lelkész 1911 január 1-én helyét elfoglalhassa. Ugyancsak kérem a közgyűlést a királyszentistváni elöljáróságot oda utasítani, hogy a lelkészlak tisztességesen átalakítva az őszre már lakhatóvá tétessék. 15. Ugyancsak itt jelentek — még pedig szomorúan — a magyarbarnagi iskolaügyről is, mely ma-holnap fel-feltünö tengeri kígyóvá fejlődik ki. A kir. tanfelügyelőség, a megyei közigazgatási bizottság évek óta bezárással fenyegeti az iskolát. Én magam is ugy személyesen, mint többszöri levélbeli megkeresés által elkövettem mindent, hogy a szükségessé vált iskolaépítés mielőbb s minél könnyebb módon, ugyszólva a hivek megterhel tetőse nélkül eszközölhető legyen. Legközelebbi egyházlátogatás alkalmával a presbitérium meg is igért mindent, azóta jelentésre felhívtam őket és a helyettes lelkésztől azt a szomorú jelentést kaptam, hogy a nagy nehezen összeült presbitérium a sürgős építési ügyben könnyelműen és meggondolatlanul ugy nyilatkozott, hogy adjanak pénzt, akkor majd építünk. — A következményekért a felelősség tehát egyedül a presbitériumot terhelheti. 16. Szomorúan tapasztalom azt is, hogy ugy a lelkészek, mint a tanítók a testvéri egyesülésnek fenséges eszméjét maguk között nem tudják megvalósítani. Egyházmegyei lelkészi körünknek egyike mai napig sem adott életjelt magáról. A tanítóegyesület elnöke tek. Balassa Kálmán ur pedig azt a panaszos jelentést intézte hozzám, hogy a tanítóegyesület tagjai közül néhányan nemcsak elmulasztják az évi rendes ülésen való megjelenésüket, hanem vannak olyanok is, akik sohasem jelennek meg s magokat még csak igazolni sem igyekeznek. Arra kér nevezett elnök ur, hogy a név szerint kitüntetetteket figyelmeztessem kötelességeik teljesítésére. De én ezt elég orvosságnak nem tartom. Hanem tiszteletteljesen arra kérem a Nagyt. Közgyűlést, miszerint hozandó határozatában azon lelkészek-, vagy tanítókra, kik a lelkészi értekezletekről, avagy a tanitóegyesületi évi gyűlésekről indokolatlanul elmaradnak, érzékeny pénzbírságot szabjon ki.
