A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1910. július

- 20 7. Szegények gondozása. Az elhagyott szegények, árvák és betegek gondozása tárgyában kötelességszerűen jelentem, hogy egyházmegyénkben az 1908. évi egyházkerületi szabályrendelet foganatosítása még csak a kezdet kezdetén van, amennyiben „szegényalap" csak Balatonfüreden van 522 korona 29 fillér összegben, másutt sehol; az egyházlátogatáskor feltett azon kérdésre pedig, hogy vannak-e gondozásra szoruló szegények, árvák és betegek, hányan, és miként gondoztatnak, — azon általános felelet adatott, hogy nincsenek és igy a hivatkozott szabályrendelet által kötelezett szegény-alap létesítésére sem tették meg a presbitériumok a szükséges lépéseket. Alsóörsön egy szegény van a község gondozása alatt; Balatonhenyén „nem tartják nyilván" a gondozásra szorultakat; Várpalotán vannak gondozásra szorultak, de nincs szegényalap — mondja az egybázlátogatási jegyzőkönyv —; Veszprémben a szegényházban, kórházban és menhelyen helyeztetnek el; a szegények gondnoka maga a lelkész, aki őket állandóan figyelemmel kiséri, meglátogatja és a gyermekek iskolai nevelésére felügyel. Ennyi adat van a szegények gondozásáról. Én azt hiszem, hogy az erről szóló szabályrendelet készületlenül talált bennünket s még az életbeléptetés, az alaplétesités nehézségeivel küzdünk s az e tárgyban feltett kérdésekre általánosan adott nemleges feleletek föoka abban rejlik, hogy a tárgy szokatlanságánál fogva és előkészület hiányában jóformán nem is vagyunk tisztában a gondozásra szorulók számával sem. Mikor pedig a szegény-alapról van szó, biztosan feleljük, hogy ilyen nincsen. Pedig a szabályrendelet 7. §-a alapján ilyet lehet és kell létesíteni, sok helyen már van is, csak ily czimen kell kezelni az ilyen természetű alapokat és alapítványokat; az elhagyatott 15 éven aluli árvák gondozását pedig nagyban megkönnyiti az 1901. évi VIII. t.-cz. és az 1903. évi 1. számú belügyminiszteri rendelet, melynél fogva az illetők valamely állami menhelybe felvétethetök, 6—9 éves korukig pedig valamely szeretetbázban vagy árvaházban elhelyezhetők. Szeretném, ha közgyűlésünk határozatban utasítaná a lelkészeket és ezek által a presbitériumokat a szóban forgó szabályrendelet tanulmányozására és annak minél hathatósabb foganatosítására. Egyházunk, melynek dicső reformátorunk: Kálvin János épen az elhagyatott