A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1905. augusztus

— 8 — munkálkodtunk, vagy talán egyben-másban mulasztottunk is, nem ugy töltvén be helyünket, hova állíttattunk, miként azt a törvény s kötelességeink igényelték volna. Egyházi életünk bel- és külállapotját illetőleg valami különleges eseményről nem tehetek említést. Lelkész- és tanitő-testvéreimmeí együtt igyekeztünk megfelelni, véges erőnkhöz mérten, a kötelességeknek, melyek reánk bízattak: miről esperesi egyházlátogatásom alkalmával volt szerencsém meggyőződni. Amennyiben mégis — különösen a tanügy körül — voltak mulasztások s megjegyzésre méltó dolgok, azokról, ha csak pár szóban is, kötelességemnek tartom nyilatkozni. Azért csak pár szóban s röviden, mert egyházmegyénk tanügyi bizottságának érdemeiről mindnyájunk előtt ismeretes elnöke, azokról bizonyára szakavatottan s kimeritöleg teend előterjesztést. Az évi egyházlátogatást május 4-étöl — a tihanyi egyházon kezdve — teljesítettem 8 napi megszakítással, ugy, hogy B.-Füreden végeztem május 30-án. Társam volt az egyházak és iskolák vizsgálásánál az egyházmegyei tanügyi bizottság elnöke: nt. Jákói Pál ur. Nagy örömünkre, hivatalos kötelességeink teljesítésének könnyítésére és a közügyek munkálása elöbbvitelének végtelen fokozódására szolgált az, hogy egyházmegyénk szeretve tisztelt gondnoka: nagys. Mórocza Kálmán ur, velünk együtt fáradott az egyházlátogatás munkájában s annyiszor tapasztalt mély bölcsességével közremunkált az ügyek elbírálása s intézésében. Jelen volt Vámoson, Szentgálon, F.-Örs, Lovas, Alsó-Örs, Hajmáskér és B.-Füreden. Odaadó szives közremunkálásáért, melylyel hivatalos kötelességeink teljesítését megkönnyítette s a közjót hathatósan előmozdította, legyen szabad e helyen ugy a magunk, mint az egyházmegye nevében is mély köszönetünket nyilvánítani s e téreni hathatós támogatását és közbenjárását továbbra, a jövendőre nézve is, kérni s reményleni. Arról is jólesöleg van szerencsém megemlékezni, hogy Szentgálon és Kádártán az egyházi és iskolai ügyek felülvizsgálata s elbírálásánál volt egy kedves vendégünk: nagys. Pap Sándor veszprémmegyei tanfelügyelő ur. Ugy hiszem mindenek, miket látott és tapasztalt, megelégedésére szolgáltak. Szentgálon kedves élvezetben részesültünk. A tan-