A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1902. augusztus

_ 7 lelkészek felügyelete alatt történik az, szóval mindazon alkalmak és eszközök, melyek e tekintetben a lelkészeknek rendelkezésökre állanak s mindazon kötelmek, melyeknek végzésére, igehirdetó'i állasaknál fogva a törvény és esküjök által köteleztetnek, felhasználtatnak és végeztetnek általuk. Mindezekkel szemben mégis a vallásos életet, ha nem is mondhatjuk elégtelennek, de a külsők után ítélve nem is mondhatjuk azt oly erősnek, oly magas fokon állónak, amint annak az igazi belső hitéletből kifolyólag állania kellene. A beérkezett jelentések szerint a különböző gyülekezetekben a vallásos buzgóságnak más-más képe tárul fel, olyan változatos kép, melyet egy gyűjtőnév alá venni, egy jelzővel kifejezni nem lehet. B.-Kövesden és Arácson buzgó, M.-Barnagon példás a templomlátogatás, Alsó-Orsön és Hajmáskéren jobb volt az előzőknél, Lovason gyér, Monoszlón gyenge az. Az urvacsorával SzentKirály-Szabadján nem élnek, Monoszlón és Mencshelyen kevéssé élnek, a többi 29 gyülekezet közül 17 helyen rendes a templomba járás és az urvacsorával élés, 12 helyen pedig időszakszerü. Ha e képet általában tekintjük, a mérleg még jó felé billen, de mutatkoznak már tünetek, melyek közelgő bajnak előjelei. 516 újszülött közül 3 nem lett megkeresztelve, a kötött házasságok közül egy nem lett meg áldva, tehát egyházi törvény ellen volt. Az át- és kitérők mérlege 4 veszteséget mutat és a kitérők közül kettő Szt.-Istvánon felekezetnélküli, Henyében és Monoszlón pedig egy-egy a nazarénus hitre tért. Iszka-Szent-Györgyön Kovács József egyházi előljáró az ott fölállított róm. kath. hitelszövetkezet tagjául választatván, azóta elöljárói kötelességét elhanyagolja, a gyűlésekben meg nem jelen, több előljáró társai figyelmeztetésére nyiltan kijelentette, hogy a presbyteriumból kilép és a róm. kath. hitre tér. Szám szerint nem sok ezen eset, de mindenesetre szomoritó, ha elgondoljuk, hogy a kicsi kezdetből nagy vég lehet. Ha az okokat fürkészszük, azon eredményre jutunk, hogy csak ritka, elvétett esetben, vagy talán soha a meggyőződés, de legtöbbször önzés, anyagi előny, tehertől való szabadulási vágy a fő inditó ok s ép azért nehéz az orvoslás, mert az igehirdető ilynemű gyógyszerrel nem rendelkezik. Csak a vallási egyenlőség és a terheknek könnyebsége szüntetheti meg a bajokat. Várjuk és óhajtjuk erre nézve a jobb jövőt, mely eltávolítja a hitélet emez akadályköveit.