A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1902. augusztus

— 17 — magukhoz és azok kezelték. A zavar oka inkább személyes természetű, a lelkész és Pintér István volt gondnok közt még a mult évben felmerült viszás ügyből élesedett ki. Bár a szoros értelemben vett hivatalos érintkezés, mivel sem godnok, sem hivatalos elöljárók nem voltak, lehetetlenné vált: de a körülmények szerint hivatalos kötelmem folytán még sem zárkózhattam el attól, hogy a jelenvoltakkal ne tárgyaljak s őket a viszály átkos voltáról meggyőzve, lehető békére s a törvényes állapotok visszaállítására ne birjam. A hosszabb ideig tartó értekezésnek lett is annyi eredménye, hogy a jelen voltak a gondnok és elöljáróknak hivatalukba leendő beállítására, illetve a törvényes állapotoknak újból leendő visszaállítására közreműködésüket megígérték. Miután még lelkésznek az 1902. év I.-ső negyedére 100 azaz egyszáz korona fizetését kiadtam s ugy a lelkészt, mint a megjelenteket addig is, mig egy kedvező cserére alkalom kínálkoznék, az egymás iránti türelemre, kíméletre és lehető békére felhívtam és kértem: a gyülekezetet elhagytam. A többi egyázakban jó béke vau, legyen is állandóan ! A temetők mindenütt gondozva vannak és elkeritvék. Többire kitűnő tisztelettel vagyok és maradok Liter, 1902 augusztus 5-én a nagytiszteletü és tekintetes egyházm. közgyűlésnek alázatos szolgája: Nyikos Kálmán s. k. esperes. Egyházaink életét hiveu feltüntető esperesi jelentést a közgyűlés örömmel veszi tudomásul. A felsorolt építkezések és javításokért a hitbuzgó egyházaknak, a nemes áldozatkészségről tanúskodó adományok és hagyományokért a jókedvű adakozóknak a közgyűlés hálás köszönetét nyilvánítja. A tihanyi egyházra vonatkozólag pedig, tekintettel arra, hogy a tihanyi egyházban a közviszonyok annyira sülyedtek, hogy a gondnoki és presbyteri tisztre senki sem vállakozik, sőt az egyházközség a gondnok és presbyterek választását megtagadta s ennélfogva sem a vagyon2