A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1894. március, 1894. augusztus

Tartalomjegyzék

— 21 — 1 elveket tartalmazó könyvek és politikai s egyházi lapok olvasásának megkedvoltetóse által. De azt se feledjük, hogy a protestáns egyházban nincs kiváltságos papirend; mi mindnyájan királyi papság vagyunk; mindnyájan arra hivatvák, hogy oktassuk egymást a szeretet lelkével; mindnyájan őrizői tartozunk lenni egymásnak. Erre a közös munkára kérem én fel egyházi és világi tisztviselőinket, lelkészeket és tanitókat, felsőbb és alsóbb rendüeket, és hitünknek minden sorsosit; - és bizodalmam van Istenben, hogy ha egyházunk minden tagja, a szerint, a mint vette a talentomot az Úrtól, a felvilágosodás szolgálatába áll, akkor a középkort visszaidézni erőlködő sötétség hada megszégyenülve hátrál vissza; s az egyházpolitikai reformok ha megrázkódtatják is egyházunkat, de hanyatlását nem fogják előidézni; sőt a jövő a mi egyházunké lesz, azé a protestáns egyházé, mely Isten nevében, a felvilágosodás, az emberi általános jogegyenlőség, közszabadság és előhaladás zászlója alatt harczol: mert az előhaladás emberi nemünknek Istentől adatott örök rendeltetése, melyet emberi erő csak feltartóztatni, de meggátolni nem képes soha, és a ki ellene tusakodik, az Isten ellen tusakodik. Egyházi életünkről vett általános rajzomat gyászkerettel kell bezárnom. Azt hiszem, hazafiúi és vallásos kötelességet teljesítek, midőn emlékezetbe hozom e helyen is hazánk ós egyházunk két nagy halottját, Kossuth Lajost és br. Vay Miklóst. Amaz ujabbkori történelmünknek előharczosa, a korunkat mozgató nagy eszméknek, az emberi jogegyenlőség, szabadság, testvériség eszméinek apostola volt, s lángeszével ragyogó ékesszólásával, nemcsak nemzetének, de közvetve az emberiség jövőjének kifejlődésére is nagy befolyást gyakorolt, hónáért hontalanná lett, halálán egész Hunnia gyászba borult ós nagy lelkének porsátorát az emberiség történelmében páratlan kegyelet nyilvánulásai közt hozta vissza szülőföldére, melyet nálánál jobban senki nem szerethetett. Emennek elhunytával pedig ev. ref. egyházunknak legerősebb oszlopa dült ki, a ki a legnehezebb napokban is elszánt védője volt egyházunk jogainak a trón zsámolyánál is, és magyar ref