A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1893. március, 1893. augusztus
Tartalomjegyzék
— 21 jelző kezdeményezést egyebet, mint a még törvényesen be nem vett hitet vallók lelkiismereti szabadságának egyénileg biztositását, és társulati összeköttetésbe lépésük feltételeinek az állammal szabályozását. A többi nagy horderejű égető kérdésekre majd a beláthatlan jövő ad feleletet. Magyarország szabadelvű kormánya a szabadság géniuszának egy gyöngéd lehelletétől érintetve, ennek inspiratiója alatt egy lépést tesz előre; de aztán rémképet lát, mely a hegymögi táborból előtűnve fenyegetőleg int felé, s ettől megijedve vissza lép. Ezen ijedelemből vélem én kimagyarázhatónak azt az ellenmondást, melybe a cult, minister argumentatiója további részében keveredik. Az állam és egyház közti viszonyok szabályozását illetőleg Deák Ferenczre utalással elmondja, hogy a vallásfelekezeti állam ideje lejárt. Hazánkban nemcsak tényleg, de jogilag is régen túlhaladták azt az 1791., 1848. és 1868. évi törvényeink. Továbbá azt állitja, hogy hazánkban már tényleg létezik az európai rendszernek azon alakja (az ő kifejezése szerint osztálya,) melyben az állam iparkodik az államban levő különféle felekezetek érdekeit egymással kiegyeztetni. Való volna ez állitás ? Ha ugy volna, akkor nemzetségről nemzetségre való öröm adatott volna minékünk; ós miként az izraelitáknak az Isten ládája meghozásakor, ugy nekünk is volna okunk énekelni nagy örömmel (Ézsa 60. 10; 1 Krón 15. 16.) De öröm helyett összefacsarodik szivünk, midőn a valóságban azt látjuk, hogy olyan órdekkülönböztetés és jogegyenlötlenség létezik tényleg hazánkban, mely unicum az egész művelt világban. Azt szeretjük hinni, hogy az érdek összeütközéseket iparkodik kiegyeztetni kormányunk, de tényleg létezés és iparkodás, világos ellenmondás. Hol, melyik államban, melyik egyh. van ellátva annyi rengeteg vagyonnal ereje kifejlesztésére, felszerelve annyi apparatussal hóditő hadjáratra a más felekezetek ellen, mint Magyarországon a római egyház?
