A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1893. március, 1893. augusztus
Tartalomjegyzék
— 19 jelöltetni, - s Esperes urat újólag megbizza a választás megejtósóre szükséges minden intézkedések megtételével, esetleg a másodszori szavazás elrendelése, felbontatása s az eredmény kihirdetésével is. 7. Esperes ur, nagy gonddal irott s e. megyei gondnok ur szívességéből sokszorosított jelentését beterjesztvén, az a közgyűlés alkotó tagjai között szótosztatott; s tartalma következő : NagytÍ8zteletü Egyházmegyei Közgyűlés! Az az óv, mely az előzött évi e. m. gyűlésünk óta elsuhant felettünk, egyházi életünkre nézve eseményekben gazdag év volt. Hogy ez események mit hordanak móhökben s mit szülnek majd az idő eljöttével számunkra, nincs próféta, aki előre megtudná mondani. Én részemről hasonlónak találom helyzetünket az első pünköst történetén álmólkodókóhoz, kik aggódva kórdezók egymástól: „vájjon mi leszen ebből? u Kell-e mondanom, hogy a jelzett nagyfontosságú eseményeken az egyházpolitikai törvényjavaslatot ós az ebből keletkezett országos izgalmat értem, a mely javaslatnak némely része a cultusminister által már az ország törvényhozása elé van terjesztve, a többinek pedig sorrendben előterjesztése, hazánk minden lakosait felekezeti különbség nélkül kötelező törvónynyó alkotása kilátásba helyezve. Nem kívánok ez alkalommal kiterjeszkedni az egyházpolitikai programm többi részére, csak a vallás szabad gyakorlásáról szóló javaslatra kívánom megtenni szerény észrevételeimet. Ha protestáns elvi szempontból s átalánosságban tekintjük e javaslatot, nemcsak, hogy kifogást nem tehetünk ellene, sót örömmel kell üdvözölnünk, mint a protestantismus elvének s ezzel egyezőleg a meghamisitatlan keresztyénség elvének is életet hirdető evangéliumát. A prot. egyháznak már szülő anyja is a szabadság volt, az egyéni meggyőződésnek a tekintély járma alól felszabadítása. Ugyan ez a szabadság annak éltető eleme is. E nélkül az egyház élettelen gépezet, melynek semmi ethikai alapja, fentartó ereje, biztos iránya ós üdvös czélja nincs. Mert „a hol szabadság van, ott van az Urnák lelke" mondja Pál
