A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1891. május, 1891. augusztus

— 22 György adósságából 100 forintot törlesztett. B.-K.-Sz"őllősön, Lovason takarékmagtár alapíttatott. B.-Kövesden pedig alakulóban van. Az épitkezési költségek — mint szintén elöhaladás tanúi, — az elözö f) betii alatt fel vannak sorolva. hj Anyagi hátrányok. Minden anyagi bajunk főokát megjelöli s tökéletesen kifejezi ez egyetlen szó: szegénység. Ennek panaszszava hangzik 3—4 egyházunk kivételével mindenütt. Ez oltogatja a vallásos buzgóság szent tüzét. Ez okozza, hogy sok helyen népünk azon töri fejét, miként szállíthassa le lelkésze fizetését stb. De erről már volt szó fentebb I. 1. sz. alatt, azért itt bővebb fejtegetését mellőzzük. Megemlítjük még, hogy az egyházak ingatlanai mindenütt telekkönyvezvék, csupán Szent-Istvánon nincs az iskola s tanítói házhely. Tűzkár ellen is biztosítva van minden egyházi épület, azzal a megjegyzéssel, hogy csupán a kádártai egyház épületei vannak más társaságnál biztositva, de az elöljáróság itt is Ígéretet tett, hogy jövő évre a tömeges kapcsolatba fog belépni. Némely egyházainkban arról vett tudomást az egyházlátogatás, hogy az egyház ingó és ingatlan vagyonáról szóló leltár vagy éppen nincs, vagy csak azon időből, mikor az illető lelkész állomását elfoglalta s azóta tovább nem vezettetett. Szükségesnek véljük tisztelettel felkérni az egyházmegye közgyűlését ezen ügyben hatályos intézkedésre s a presbyteriumoknak felelősség terhe alatti utasítására, bogy a leltári jegyzékek évről-évre átvizsgáltassanak s az elpusztult tárgyak töröltessenek s az ujabb szerzemények időnként bejegyeztessenek, hogy ekkép az egyház közvagyona mindenkor kellő világlatban tartassák és ennek alapján az illető kezelők pontos számadásra vonhatók legyenek. Az anyakönyvek, presbyteri, közgyűlési, számadásos könyvek stb. vezetésében nem találtunk rendetlenséget. Csak Veszprémben értesültünk azon rendellenes és a közszabálytól eltérő állapotról, hogy az utóbb emiitett könyvek nem a lelkészlakon tartatnak. így ezekbe nem tekinthetvén be, az egyházi törvények 134. §. b) pontjában adott utasításnak annál kevésbbé tehetett eleget az egyházlátogatás, mert az algondnokon kivül senki sem jelent meg előtte. III. Iskola-ügy. Itt már az életkép, mit egyházmegyénk jelen alakja elénkbe tüntet, derültebb szinbe megy át. Lelki örömmel tehetünk tanubizonységot, hogy a népnevelésben általános előhaladást észleltünk s iskoláink nagyobb részének szellemi állása minden jogosult kívánalomnak megfelel. Egyébiránt ez ügyben a tanügyi bizottság fog terjedelmesebb jelentést he-