A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1891. május, 1891. augusztus
— 15 P>.-Füredre, Kazó Imre előbb B.-Udvariba, onnan pedig Szent-Gálra választattak meg, kiknek megerősítése a gyűlés feladata leend. Vilonyára Bartos Lajos, Mohára Gulyás Ferencz, Rátótra Borbély Károly, tanítóképző intézeti növendékek alkalmaztattak, okleveleik megszerzése s bemutatásának feltétele alatt. Es most Xagyt. és Tekint, egyházmegyei közgyűlés! Végül visszatekintve 40 éves lelkészi és 17 éves esperesi hivataloskodásom idejére, ugy találom, hogy ezen hosszú idő alatt az isteni gondviselés többnemü áldásaival, kartársaim s a gyülekezetek tiszteletével, szeretetével találkoztam, melyekből kifolyólag többszörösen, magasabb egyházi hivatalokkal tiszteltek meg, s mivel ezen hosszas hivataloskodásom alatt, minden gondolatomat s tettemet egyházmegyénk, általában egyetemes egyházunk anyagi jobblétének s erkölcsi üdvének előmozdítására törekvés képezte, s mivel a közbizalom által időnként reám ruházott tisztségeket is azon czél által lelkesítve fogadtam el és viseltem, hogy Istentöl nyert tehetségem megfeszítésével, őszinte jóakaratommal s a bennem élő krisztusi szeretettel tán haszonnal leendek képes munkálkodni egyházunk javára, .leien tényemmel is, midőn már másként használni nem tudok, midőn ágyhoz szegezve könyörgök az Urnák a szabaditásórt, várván felemelt fővel az ö akaratának rajtam való teljesülését — a közügyet akarom szolgálni s előmozdítani azzal, hogy esperesi hivatalomról lemondok, s azt a közgyűlés kezeibe a további rendelkezésig leteszem. Hogy munkálkodásom, kormányzatom elérte-e a kivánt eredményt, hogy törekvéseim megtermették-e óhajtott gyümölcseiket, hogy a siker megfelelt-e a várakozásnak? megitélni sein nem hivatásom, sem nem óhajtásom. De ha őszinte jóakaratomról és önzetlen buzgalmamról, — ha mindég használni nem voltam is képes — e gyűlésnek tagjai meggyőződve leendnek, s talán vannak: ugy fáradozásimért, a végzett kötelesség megnyugtató öntudatán kívül még — általam soha meg nem hálálható s eléggé meg nem köszönhető — jutalomban is részesültem. Es lia van valami fényem, melylyel talán előmozdítottam szerény munkálkodási körömben egyházaink üdvét, ezt sem annyira magamnak, mint inkább segitö társaim fáradhatlan munkásságának köszönhetem, kik között legyen szabad első helyen említenem egyházmegyénk kiváló buzgósága s mély vallásos érzettől áthatott gondnokát, nagyságos Véghely Dezső, kir. tanácsos alispán urat; továbbá egyházmegyénk fő- és aljegyzőjét s tanácsbiráit. Valamint ezen közvetlen munkatársak, ugy az egyes lelkész és tanitó urak s gyülekezetek is fogadják mélyen érzett köszönetemet s áldáskivánatimat azon szíves közbenjárásukért, melylyel terhes munkálkodásomat megkönnyíteni szivesek valának. Nagytiszt, és Tekint, egyházmegyei Közgyűlés! A mily mély tisztelettel fogadtam el ezelőtt 17 évvel az egyházmegye bizalmából az esperesi hivatalt, s a mily szeretettel igyekeztem ennek közügyeit vezetni:
