A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1889. augusztus

- 9 — sosság aláhanj'atlásának. Azt mutatja oz, hogy az a buzgóság mely az ősöket nagy és nemes tettekre lelkesítette, melytől áthatva készebbek voltak tűzhelyeiket elhagyni, vagyonuktól, sőt ha kellett élőtöktől is megválni, tie hitüket, vallásos meggyőződésüket s egyházukat a legnagyobb megpróbáltatások közt sem hagyták el. — ma már nincs meg, elenyészett, kihalt sokaknak kebeléből. Azt mutatja ez, hogy az a hitbeli lelki erő, melynek birtokában dicső prot, őseink bátorsággal vették fel a Krisztus keresztjét s ugy követték öt, hogy sem élet, sem halál, el nem szakíthatták őket Isten szerelmétől, mely vagyon a Jézus Krisztusban — a mai nemzedékben nincs meg ol}' mértékben, mint elődeinkben, vannak emberek, kik mulandó földi, csekély anyagi érdekért, tán egy pár forintért készek megtagadni az Istenembert, az idvezitő Krisztust, s hallgatva a futkározó hamis atyafiak hitegetésérc, azon reményben, hogy az egyházi terhektől megszabadulnak, — elhagyják egyházukat, megtagadják terhei viselését. A mult évi gyűlésünk óta lefolyt idő alatt a tőlünk kitértek száma ugyanis nagyban felülmúlja a hozzánk áttértekét. Hozzánk áttért az egyházlátogatási adatok szerint 5. tőlünk kitért 52, vesztettünk tehát 47 lelket a kitérések által. A kitértek legnagyobb száma 43, (ma 58) a vilonyai egyházban volt, hol az unitarizmus fészkelte be magát s hódította el az ott lakó ev. ref. hivek egy részét. Az okok, a miéi t ezen egyházunkban az unitarizmus hódított, nem a tiszta vallásos meggyőződésen alapulnak, sőt egyáltalán nem vallásos meggyőződés — bár ezt emlegetik — az oka az áttérésnek, mutatja ezt azon körülmén}', hogy az áttérésüket bejelentők között volt olyan is, ki nem tudta az illető lelkész urnák azt sem megmondani, hogy micsoda felekezetbe akar a ref.-böl áttérni. — A mint az illető lelkész az áttérésekről tudósított, a módomban állott intézkedéseket azonnal megtettem az áttérések lehető megakadályozására. Az egyház lelkészét s presbyteriurnát felhívtam, hogy házaiknál felkeresve az áttérni akarókat, igyekezzenek felvilágosítani hogy áttérésük által anyagilag sem fognak nyerni. Tudósítottam főtiszt, s mólt. püspök urat, úgyszintén nag}'s. egyházmegyei gondnok urunkat, kik a hel}'szinén meg is jelentünk, do ugy a helyi presbj'terium által, mint ezen megjelenésünkkor általunk tett in-