A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. július

_ 4 János dunaalmási, Juhász Sándor dr. esztergomi, Maller Ferenc etei, Nagy Gábor gyermelyi, Balázs József győri, Végh Ferenc héregi, Bóday Kálmán kisigmándi, Lantay József kocsi, Zsemlye Gyula komáromi, Győrffy Imre kömlődi, Szabó Sándor környei, Török B. Kálmán bánhidai, Karsay András mocsai, Karikó Miklós nagyigmándi, Balogh József nagysápi, Szűcs Ferenc naszályi, Lábár János neszmélyi, Varga János szendi, Mocsi Mihály szomódi, Fekete József szőnyi, Bodrogi Ferenc és Sebestyén József tatai képviselők. Tarczy Zoltán, Szijj Elemér tanít óképviselők, a tanítói kar több tagja, Hody Pál a bábolnai fiókegyház ev. hitv. segédlelkésze. Hammer Jenő ugyanezen fiókegyház kántortanító ja és az egyházmegye ügyei iránt érdeklődő vendégek. Mely alkalommal: 1. A 63. dicséret 1. versének eléneklése után Leőke Károly esperes felolvasta II. Kor. 5. részét, majd a lelkeket Istenhez emelő, buzgó imában könyörgött a Mindenhatóhoz áldást és segítséget kérve egyházunkra, hazánkra, egyházmegyénkbe, ennek munkájára. Könyörgött a szenvedő emberiségért, az egyházzal harcban álló nemzetekért, hogy jöjjön el minél előbb e földre a megértő szeretet nyomán az áldott békesség s a mindenekért dolgozó alkotó munkai; Az imádság elhangzása után Thaly Dezső egyházmegyei gondnok gyűlést megnyitó beszédében visszapillantott arra a 20 év előtti időre, amikor mint tanácsbíró letette az esküt és hivatkozott arra, hogy tíz évvel ezelőtt választották meg egyházmegyei gondnoknak és most a 10 év után ismét megajándékozta őt az egyházmegye bizalmával, amely bizalomnak a jövőben is igyekszik megfelelni. Megemlékezik Kormányzó Urunk 75. születésnapjáról, Kormányzóhelyettesünk hősi haláláról. Fájdalommal búcsúzik Medgyasszay Vince nyugalomba vonult, sok érdemet szerzett, eredményekben gazdag, munkás életű püspökünktől. Tisztelettel és szeretettel köszönti Győry Elemér új püspök urat. Végül szól a pannonhalmi főapát újévi nagyjelentőségű cikkéről, mely a legkényesebb kérdésről, a magyarság lelki egységének helyreállításáról tárgyal. Kiemeli, hogy a legfontosabb, szinte életkérdés volna, hogy ne legyen ellentét, ne legyen egyenetlenség magyar és magyar között, hanem a testvéri szeretetben egybeolvadva oldják meg a magyarság nagy sorsdöntő kérdéseit. Ezektől a gondolatoktól áthatva a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja.