A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. július
- 58 tartja olyan áldásosnak, hogy azt, mint hatásos családvédelmet, illetőleg annak szorgalmazását az egyházi hatóságok figyelmébe kéri. Ad 2. Mert annak nyomán felvirágzik a hitélet, megtelnek a templomok stb. és Ad 3. az egyházi élet virágzása esetén más képet mutat az állam élete. Ad 4. Egymást szeressétek és úgy töltsétek be a Krisztus parancsolatát. Ad 5. A közigazgatásra minden fokon a szolgálat és nem az uralkodás tényét jelöli meg. Ad 6. A gazdasági élet minél szélesebb körben alaposan megismerendő. Ad 7. A szövetkezeti és gazdaköri munka elsőrendű alkalom az erők összegyűjtésére. A Tervezetre vonatkozó határozatok közül több kiemeli, hogy külön bizottság megalakítását nem tartja szükségesnek, továbbá, hogy felvetett és fel nem vetett, de a szivek mélyén élő érzés és eszme megvalósítható lenne v ha anyagi forrást is lehetne teremteni. Egyházmegyei közgyűlés a beérkezett határozatok kapcsán a Tervezetben foglalt elgondolásokat helyeseknek, népünk és egyházunkra nézve üdvöseknek tartja, tekintettel azonban arra, hogy a Tervezet olyan túl tömött, hogy azt mind megvalósítani a legnagyobb gyülekezetben sem lehet, úgy véli, hogy azt, csak akként lehetne kötelezővé tenni, hogy mindenütt a nép, a gyülekezet milyenségének, szükségletének megfelelőt kell megvalósítani, annál is inkább, mert az utóbbi pár év alatt világi részről olyan sok kínos kérdést megoldottak, hogy ezeket most már az egyház programmjába felvenni nem szükséges. Nagyon érzi közgyűlés azoknak a presbitériumoknak igazát is, amelyek anyagi támogatásért kiáltanak, mert e nélkül, csak szavakkal, igen sok égető kérdést nem lehet elintézni. Szociális albizottságok megalakítását a bejelentett vélemények alapján közgyűlés sem tartja az egyes gyülekezetekben szükségesnek. 143. A győri egyház beterjeszti özv. Rostetter Jánosné 1000 pengős, Köpeczy Kiss Sámuel 100 pengős, Biró Béla 500 pengős, 4—4 példányban szabályszerűen kiállított alapítóleveleit. Ezek szerint özv. Rostetter Jánosné szül. Schönbaunsfeld Mária győri lakos, néhai férje, Rostetter János gyógyszerész, a győri egyháznak előbb hat éven át gondnoka, majd ezt követően 24 éven át főgondnoka emlékére az 1000 pengős alapítványt a győri református egyházközségben az adóterhek csökkentése céljából létesítette, az alapító-levélben történt kikötések mellett.
