A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. július
József gyermelyi, Balázs József győri, Kun János héregi, Nagy Zsigmond kisigmándi, Lantai József kocsi, Zsemlye Gyula komáromi, Győrffy Imre körnlődi, Cselédes József környe-bánhidai, Máté Pál mocsai, Üregdi-Nagy László magyaróvári, Somogyi József nagyigmándi, Kocsis Endre naszályi, Lábár János neszmélyi, Varga János szendi, Mocsi Mihály szomódi, Villám András szőnyi, Kiss István tarjáni, Zsebő Máté tárkányi Bodroki Ferenc és Sárközi István tatai, Nagy Mihály tatabányai képviselők. A tanítói karból: Szilágyi Gyula, Tarczy Zoltán tanítóképviselő. Több tanító, tanítónő és az ügyeink iránt érdeklődő vendégek. Mely alkalommal: 1. A 63. dicséret 1. versének eléneklése után Lőke Károly esperes felolvasta Jel. 21:1—7. verseit, majd buzgón imádkozott, Isten védő és segítő kegyelmét kérve a harctéren küzdő dicső katonáinkra, áldást hazánkra, egyházunkra és a gyűlés végzendő munkájára. Az imádság után Thaly Dezső egyházmegyei gondnok gyűlési megnyitó beszédét a nagy háború okozta helyzettel kezdte és amikor honvédeink dicsőséges harcairól szólt, Istenbe vetett bizalmntnaLgondolt á rháború diad al mas bef ejezésere, de~iníndenkit intett, KögVTre] ét megteszitvé dolgozzék és mrélemmel hordozza a TiTböruva l járó 11é 1 kidö-zé^eket/ hog y"az itthoni arc"Vonaí el ne^ GűáblTT^TrJuFTnégn^ út, országunk' újból-elbukik. Hogy a további küzdelemre és a nemzetvédelemre felkészüljünk, igen fontosnak tartja a levente intézményt és feltétlenül kívánatosnak jelenti ki, hogy ennek irányításában egyházi vezetőink tevékeny részt vegyenek. Me gjt emlékezik arról az örvendetes ese ményről , hogy azjggyelvliEeI dén aPepite tr~~páprnT ternpd mrRTT'in u, a. ki sJ bérit peclíglvz e pféhrb^ tadhjdüTpü spök úr magasztos_hiI v a tá s á n ak ~~ L egyeiTTsTen e^ aTTOcs ősé gjh o gy a hívek "áldozatos fiIIéréíboT felépülhetett egyházunk szegénysége ellenére is a a két templom. Kitér a megnyitó a Darányi-diákház építésére és mindenkit, aki ennek nagy fontosságát megérti, felkért a tehetségéhez mért buzgó adakozásra. Kiemelkedő volt a megnyitónak az a pontja, melyben rámutatott arra, hogy a lelkipásztor és tanító viszonya a munkatársi jóviszony legyen, mert csak így lehet áldott a vetés és boldog az aratás a gyülekezetekben.
