A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. július

- 44 108. Ugyancsak Komárom vármegye tanfelügyelője 2208/ 1942. számú átiratával közli a Kultuszminiszter Ür 206.501/1942. VI. 5. számú rendeletét, arról, hogy a hitfelekezeti tanítói állások szabályszerű választás útján július és augusztus hónapban is betölthetők és a megválasztott tanítók az esküt haladéktalanul fetehetik s ennek napjától a fizetéskiegészítő államsegélyt megkapják, kötelesek azonban írásbeli nyilatkozatot adni arról, hogy az állást az előírt időben elfoglalják és tanév folyamán el nem hagyják, különben a július—augusztusi javadalmat vissza kell fizetniök. , Tudomásul vétel és alkalmazkodás céljából az iskolaszékek figyelmét a rendelkezésre a közgyűlés felhívja. 109. Főjegyző felolvasta Komárom vármegye közigazgatási bizottságának 570/1942. számú átiratát a népiskolai tanítók szolgálati idejének módosításáról a Kultuszminiszter Ür 202.000/ 1942. számú rendelete alapján. Közgyűlés a rendelkezéshez alkalmazkodás végett tudomásul veszi és minden érdekeltnek tudomására adja, hogy a népiskolai tanítók, akik 1939. évi december hó 31-ig nyertek alkalmazást, az 1942. évi január 1-i hatállyal rendes tanítókká lépnek elő. Ez alapon az iskolaszéknek két évi szolgálat után a segélydíjas, illetőleg helyettes tanítóval szemben ki kell mondani, hogy a tanítót a határozathozatal napjával rendes tanítónak ismeri el és a határozatot kiadja a tanítónak azzal, hogy eskütétel végett azonnal jelentkezzék. 110. Főjegyző felolvassa a Bőnyhöz tartozó rétalapi, Örkényi, nagyszentjánosi, gönyüi, kisigmándi, almásfüzitői, lábatlani, piszkei, süttői, nyergesújfalui, tatabányai, felsőgallai, környei, majk-pusztai, vértesszőllősi, környebányai, vértessomlói, koppánymonostori, vasdinnyei, tarcs-pusztai, auguszta-telepi, anna-völgyi, dorogi, esztergomi, szendi, tatai elemi, tatai, győri, felsőgallai, komáromi és esztergomi közép- és középfokú, nem református iskolába járt tanulók hitoktatási eredményéről szóló vizsgabiztosi jelentéseket. Közgyűlés örömmel állapítja meg, hogy a jelentések minden helyről jó eredményről számolnak be, sőt nem egy helyen dicsérő elismeréssel adóznak. Midőn ezt megnyugvással jegyzi fel, a lelkiismeretes buzgóságot tanúsító hitoktatóknak köszönetét nyilvánítja és kéri őket, hogy eredményes munkájukat folytassák a jövőben is egyházunk érdekében lankadatlanul. Ezen