A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. július

— 11 — meg az esperesi jelentés arról a nagy veszteségről,, mely a tiszáninneni egyházkerületet szeretett püspökének, Farkas Istvánnak, korai halálával érte. Egyházmegyei közgyűlés résztvevő érzéssel osztozik a nagy fájdalomban, mely a tiszáninneni egyházkerületet kiváló püspökének^ a szeretet emberének elvesztésével érte s midőn ezt jegyzőkönyvi kivonaton kifejezésre juttatja, együttérző részvétét tolmácsolja a nagy halott bánatos özvegyének és családjának is, kérve a mindenekkel szabadon rendelkező nagy Istent, adjon bölcs akaratán való megnyugvást s a nagv veszteségben álljon Ö maga kegyelmével a mélyen lesújtott gyászolók mellett. 19. Esperes úr jelenti, hogy a főiskolai igazgató-tanácsosi megbízatása a folyó év végével lejár, kéri a közgyűlést a választás megejtésére. Közgyűlés az 1943. év január hó 1-től az 1948. év december l-ig terjedő 6 évre egyhangúlag, ismét Lőke Károly esperest választja meg, mely választásról a főtiszteletű egyházkerületi közgyűlést értesíteni rendeli. 20. Egyházmegyénk kül- és beléletét tárgyaló esperesi jelentésből megnyugvással veszi tudomásul az egyházmegyei közgyűlés, hogy népünk a katonai behívások és a háborús megpróbáltatások következtében rászakadt terheket, nélkülözéseket és áldozatokat békés türelemmel, hittel, hazánk jobb jövőjébe vetett bizalommal hordozza és a harctérre hívottak munkáját hazánk érdekében, a köz javáért, odaadással végzik az öregek, a gyermekek, de főként a nők. Felhívja közgyűlés a lelkipásztorokat, hogy lelkiismeretes hűséggel, Isten igéjével felfegyverezve, álljanák a biztatásra, vigasztalásra, és erősítésre szorult híveink mellett, hogy mindenki érezze az egyház erősítő, dajkáló és vigasztaló édesanyai szeretetét. 21. Esperesi jelentés kapcsán örömmel veszi tudomásul az egyházmegyei közgyűlés, hogy a háborús helyzet óta a hit- és valláserkölcsi élet gyülekezeteinkben emelkedett. Többen keresik fel nagy buzgósággal az Isten házát, többen élnek az Ür szent vacsorájával, mint az előző években. Az egyház és a hívek közötti viszony erősödött, épen