A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1930. július
— 14 — és kéri őket, hogy nemes munkájukért legyen a legszebb elismerés és díjazás az a tiszta hála, mely a kicsiny, de buzgó gyülekezet tagjainak szivéből száll az egek urához azokért, akik árvaságuk idején az ő gondjukat felvették. n) Tudatja az esperesi jelentés, hogy László Dávid nyugalmazott kömlődi lelkésztársunk hosszú betegség után 44 éves korában elköltözött az élők sorából, valamint Lődy Zsigmond ny. szomódi tanító 59 éves korában és Sulacsik Lajos világi tanácsbiró édesanyja 81 éves korában meghalt. Egyházmegyei közgyűlés a sok szenvedés után jobblétre szenderült hű munkások emlékét megilletődéssel örökíti meg jegyzőkönyvében s az őket gyászoló szeretteiknek őszinte részvétét nyilvánítja, kérve a mindenható Istent, hogy bánatukban legyen vigasztalójuk s a megboldogultak testének adjon pihenést az anyaföld kebelében, lelkének pedig örök üdvösséget az egekben. o) Az esperesi jelentésnek a lelkészi és segódlelkészi karban történt változásról szóló pontjára közgyűlés az édes apja helyére, Senyeházára távozott Szűcs László héregi rendes-, Maller Kálmán győri segéd- és Kovács József esztergomi segédlelkészek közül, az előbbinek soproni, az utóbbinak csetényi lelkésszé történt megválasztása alkalmával kivánja, hogy új őrhelyén mindegyik Isten gazdag áldásától kisérve hosszú éveken keresztül munkálkodhasson a nyert talentumok mértéke szerint. p) László János lábatlani lelkésztársunkat félszázadon keresztül végzett buzgó lelkipásztori szolgálat után a lelkésznyugdíjintózeti bizottság 1930. évi október hó 1-i hatállyal saját kérelmére nyugdíjazta. Egyházmegyei közgyűlés egyházi közéletünk régi, érdemes, kiválóan munkás alakját, aki egyházmegyénknek legidősebb tanácsbirája, volt helyettes esperese, volt egyházkerületi képviselő stb. a búcsúzás perceiben azzal a jó kívánsággal köszönti, hogy a jó Isten, ki oly hosszú időn át gazdag kegyelmével képessé tette a reábízott munkák elvégzésére és arra, hogy mint egyházmegyénk „Nesztora" a kötelességteljesítésben állandóan világító szövétnek lehetett előttünk, a jól végzett munka