A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. július

nek és tanácsbírójának s ker. képviselő­jének f. évi április hó 21-én váratlanul és hirtelen történt elmúlását; végre Pőcze Jánosnak, a múltban egyházmegyénk hosszú időn át volt buzgó és tevékeny világi tanácsbírójának elhalálozását. Mindnyájan hű és fáradhatlan mun­kások voltak s közhasznú tevékenységük által méltókká tették magukat arra, hogy érdemeik megörökíttessenek, Midőn azért az egyházmegyei közgyűlés elhunyt tiszt­visélőinek áldott emléküket megörökíti s nekik a sír ölében csendes pihenést kíván, egyúttal a veszteség felett érzett őszinte mély fájdalmáról és részvétéről a boldo­gultak gyászba borult családjait jegyző­könyvi kivonattal értesíteni határozza. Különösen őszinte és mély részvétét fejezi ki közgyűlés egyházmegyénk érde­mekben megaggott esperesének szeretett fiának elhunyta alkalmából. Az isteni gondviselő kegyelem enyhítő, megnyug­tató és vigasztaló erejét kéri az ő meg­sebzett szívére. Az egyházmegyei elnökség azon in­tézkedését, hogy a tisztviselői karban elő­fordult ily számos haláleset miatt, az egyhm. bíróság és a közigazgatási admi­nisztráció is fennakadást ne szenvedjen, a megüresedett tiszti állásokra a szava­zást — a közgyűlés utólagos jóváhagyása reményében — elrendelte és így ezen

Next

/
Oldalképek
Tartalom