A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. július

35 akadályozta az oktatás és tanítás megkezdését, némely helyeken pedig az iskolatermeknek katonai célokra felhasználása majdnem lehetetlenné tette azt. Alig néhány gyülekezetünkben folyt az oktatás zavartalanul. A megszokott és kipróbált munkaerőknek az iskoláktól való elvonása, a helyettesítések nehézségei mind gátló akadályok voltak arra, hogy tanügyi viszonyaink örvendetes fejlődést mutathassanak. »Inter arma silent musae« mondja a latin példabeszéd. És most tapasztalhattuk csak igazán, hogy mennyire igaz ez a régi példaszó. Mert ha nem hallgattak is el teljesen a múzsák, de bizonybizony bizonytalan hangokon zengettek azok! Bár gyülekezeteink lelkészei és az iskolaszékek minden lehetőt megtettek arra nézve, hogy az iskolás gyermekek oktatás nélkül ne maradjanak, mégis alkalmas tanerők hiányában némely helyeken kénytelenek voltunk az idegen hitfelekezetek támogatására szorulni az oktatás és tanításnál. Ahol a lelkészek nem vállalhatták a hadbahívott tanítók helyett a tanítást, ott részint helyettesek alkalmazásával, osztályok összevonásával, részint pedig a felváltva, cserélgetve tanítással, vagy a testvérfelekezetek iskoláiba való járatással igyekeztek magukon segíteni úgy, hogy — Istennek legyen hála — egyházmegyénk egyetlen gyülekezetében sem maradtak a tanulók oktatás nélkül. Igaz, hogy az eredmény nem oly fényes és kiváló, mint a békésebb időkben, de a jó igyekezet és a szorgalmas, kitartó munkásság mégis megtermette mindenütt a maga áldásos gyümölcseit. Tanítóink közül 24-en teljesítettek és teljesítenek ma is katonai szolgálatot. Biz ez nagy szám s tagadhatatlan, hogy a tanügy előhaladására káros befolyással van; de hát a veszélyben forgó hazának szüksége van most minden hűséges fiára s hogyne lett volna szüksége a népnevelés lelkes munkásaira is, akik a béke idejében annyi szeretettel plántálták a gyermekek szivébe a nagy költő szavait: »A Haza minden előtt!« Az általok itthagyott munkamezőt más, talán náloknál gyakorlatlanabb és avatatlanabb munkások foglalták el, de akik jó igyekezettel és nemes buzgalommal forgolódtak a reájuk bízottakban Szóval dolgoztunk, munkálkodtunk a ne-