A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. július
lé vileg megörökíti, őszinte részvétéről a dunamellóki református egyházkerületet jk vi kivonattal értesíteni határozza. 4. Czike Lajos esperes — a közgyűlés által jelen jegyzőkönyvbe egész terjedelmében bevezetni rendelt — következő beszéddel: Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés! Mult évi egyházmegyei közgyűlésünk elhatározta, hogy egyházmegyénk kormányzata és vezetésében több mint 30 éven át híven működő és köztisztelet és becsülésben részesített volt gondnoka, Nagyságos Konkoly Thege Imre úrnak arcképét megfesteti és az egyházmegye tanácstermében elhelyezi. Ezen határozat végrehajtásával Nagyságos Szabó György jelenlegi egyházmegyei gondnokunk és Nt. Dózsa József egyházmegyei pénztárnok s kerületi tanácsbíró urakat kérte fel és bizta meg. Az arckép elkészíttetvén, van szerencsém azt ezennel bemutatni s egyszersmind jelenteni, hogy ezen ünnepélyes aktusra az érdekelt Nagyságos Konkoly Thege Imre volt gondnok urunkat is meghívtam; aki azonban gyűlésünkön meg nem jelenhetvén, hozzám küldött levelében felkért, hogy a közgyűlés s az egyházmegye vezetői iránt hálás köszönetét tolmácsoljam. Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés! Ezen most hivatalosan bemutatott arckép megfestésére a közgyűlést, — az egyházmegye közönsége képviseletében, — a számos indokok között, különösen két erős indok vezette. Az egyik az, hogy az egyházmegye közönsége tisztelete és szeretete mellett háláját és megismerését nyilvánítsa azon munkák és fáradalmakért, melyeket volt egyházmegyei gondnokunk egyházmegyénk kormányzata és veztésében, az anyaszentegyház építésének nagy és fontos munkájánál, több mint 30 éven át hűen és lelkiismeretesen teljesített. A másik indok pedig az volt, hogy miként a régi rómaiak is azért vezették fel időszakonként gyermekeiket és az ifjakat nagy embereiknek arckép- és oszlojpcsarnokába, hogy azoknak szemléléséből hazaszeretétet,
