A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. július

9 alkalmas módon: presbiteri jegyzőkönyvekben, kőtáblán megörökítené azoknak neveit, akik annyi lelkesedéssel siettek a haza védelmére, hogy a késő utódok előtt is példát, a hősöknek pedig emléket emeljen. A tanítói karnak is tán több mint íele vesz részt a honvédelemben, akiknek nevei a tárgysorozat rendjén lesznek megörökítendők. Hogy a tanítás menetében mégsem volt fenakadás, azért köszönetet érdemelnek a lelkész és itthon maradt tanító urak, tanítónők, kik fáradságot nem kímélve teljesítették a kötelességen túlmenő feladataikat. De nincsen az a szomorú helyzet, melynek vigasztaló momentumai ne volnának, ha azt minden oldalról alaposan megvizsgáljuk. Így vagyunk mostani háborúnkkal is. Az a visszahatás, amit ez a rettenetes esemény reánk tett, sok oly örvendetes tényben nyilatkozik meg, amelyekben a mindnyájunkra egyaránt ránehezedő érzés nélkül nem nyilvánult volna meg, vagy legalább nem oly mértékben nyilvánult volna meg. Nem mondom, hogy ezek az érzések korábban nem lettek volna meg, hogy nem működtek volna, de nem oly impozáns mértékben. Azért talán nem tévedek, mikor azt állítom, hogy a hasznos és jótékony cselekedeteknek ily mérvű megnyilvánulását a háborúnak mindegyikünk lelkére nehezedő hatása idézte elő. Hogy csak egy pár általános vonást említsek meg arról a visszahatásról, amit ez a háború a vallási és erkölcsi életre gyakorolt, legyen szabad felemlítenem azt a sok alkalmi imát, prédikációt, elmélkedéseket, buzdításra és vigasztalásra szánt füzeteket, melyek bizonyára nem jelentek volna meg az okot adó alkalom nélkül és bizonyára buzgóbban sohasem olvastattak ezek a lelki megnyugvásra szánt iratok, mint a nehéz megpróbáltatások e napjaiban. Ellenben az irodalomnak az a dekadens iránya, mely a vallást és erkölcsöt gúnyolva, az érzékiség ingerlésében kereste kenyerét, a közös veszedelem hatása alatt mintha elcsendesedett, elhallgatott volna, hogy helyet adjen a lelkesedésnek. A háborúnak úgy az egyesekre, mint a családokra nehezedő súlya sokkal jobban késztette az embereket az