A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július

8 ad. 2. A vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1910. évi június hó 21-én 61956. sz. a. kelt azon rendelete, mellyel a tanítói képesítéssel nem biró, illetve nem szabályszerűen képesített tanítók nyugdíjaztatása felől intézkedik, a miniszter állal a képviselőházban 1868 előtti időktől működő tanítókra kedvezően magyaráztatván, — bár a sérelmes rendelet ez ideig is vissza nem vonatott, — közgyűlésünk által a jelen alkalommal nem tárgyaltatik; a további fejlemények beváratván. Azon köztapasztalatból kifolyólag, hogy az állami és törvényhatósági közegek, tanfelügyelők, közigazgatási bizottságok, főszolgabírák, sőt még a községi elöljáróságok is, felekezeti tanítóinkkal és az iskolaszékekkel közvetlenül rendelkeznek s a felsőbb egyházi hatóságok kikerülésével nekik rendeleteket kézbesítenek, — utasíttatnak a lelkészek, úgy is mint iskolaszéki elnökök, valamint az egyházmegyénk iskoláiban működő tanítók is, hogy minden ügyben kötelességszerüleg egyházi felettes hatóságaikhoz forduljanak és azok rendelkezése, illetve utasítása szerint járjanak el. Az 1908. évi XLVI. t-c. alapján, a vallás- és közoktatásügyi miniszter által, 1910. évi szeptember 1-től esedékesen kiutalt s felsorolt tandíj kárpótlási államsegélyekről szóló jelentés tudomásul vétele mellett, a ker. közgyűlés utján megkeresi közgyűlésünk