A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. február, 1907. július

8 Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Úr — a tőle megszokott ékesszólással, — örömének ad kifejezést, hogy a mai gyűlésen s egyúttal emez egyszerű, de szívből jött és megható ünnepeltetésén esperesnek ö is részt vehet; a maga és a dunántúli református egyházkerület nevében is — mint ennek egyik kormányzója — megragadja az alkalmat, hogy az ünnepeltnek 20 éves esperesi működése alkalmából, úgy is mint a dunántúli ref. egyházkerület kimagasló alakjának ós vezérférfiának, úgy is mint az egyházkerület főiskolája és nönevelő intézete nagy érdemű gondnokának, sok oldalú fáradhatlan és közhasznú működéséért, bölcs és szeretetteljes vezetése és kormányzásáért hálás elismerését és köszönetét nyilvánitja s kéri a Mindenhatót, hogy az ünnepelt férfiút anyaszentegyházunk, közelebbről egyházkerületünk és főiskolánk, úgyszinte a tatai református egyházmegye boldogitásának munkálására, mindnyájunk büszkeségére és örömére tartsa meg továbbra is testi és szellemi erejében, az emberi életkor legvégső határáig. Az egyházmegyei lelkészértekezlet nevében, értekezleti elnök szívből fakadt szavakkal ecseteli a lelkészi karnak esperes iránt való tiszteletét és szeretetét, mely a letűnt 20 év alatt nemhogy fogyott volna, de napról-napra mindinkább erősödött; felemlíti, hogy a már közel négy évtizeddel ezelőtt megalakult lelkészértekezletnek már megalakításában is tevékeny részt vett esperes és annak hosszabb időn keresztül elnöke is volt; a jelen ünnepélyes alkalmat felhasználva, átadja az iinne-