A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1893. június
6 És igy a közalap tőkéjére, vagy más egyházak segélyére benmarnd az országos közalapban 1485 frt 09 kr. Midőn ezen szellemi és anyagi fejlődés és előhaladás örvendetes jelenségeinek okát és forrását keressük, lehetetlen elzárkóznunk azon megismerés és tudat nyilvánítása elől, miszerint ezen fejlődés és haladás létrehozói és előmozdítói voltak, — az eli ragok vallásos érzülete és buzgósága mellett — egyrészről: egyházi alkotmányunkban kidomborodó azon egységes rendszer, melyet egyházi törvényünk bölcs megalkotói megállapítottak, más részről azoii tevékenység s buzgóság, melyekkel ezen rendszert, gyülekezeteink presbyteriumai, és szakavatott fáradhatatlan lelkészei gyülekezeteik életébe teljesen átültették, foganatosították, s hivatalos kötelességeiket lelkiismeretesen betöltötték, — s végül — hogy igazságos legyek, s a mulasztás vétségébe ne essem, — egyházmegyénk tisztikarának is kötelesség iránti hűsége, s buzgalma, melyekkel a törvény megtartása felett őrködött, s attól semmi körülmények között el nem távozott, mindenkor és mindenekben törvényszerűen igazságos eljárást gyakorolt. Ezen okoknak tulajdonitható — meggyőződésem szerint — eh.-megyénk tiz év alatti, anyagi és szellemi culturalis fejlődése, s azon örvendetes jelenség — melyet dicsekvés nélkül ugyan, de nemes önérzettel észlelhetünk: miszerint eh.-megyénkben manapság rleni található egy gyülekezet sem, mely anyagi, vagy szellemi tekintetben a lefolyt 10 év alatt pusztulásnak indult volna, vagy kevés segitség s okos intézkedéssel a jövőben is magát fenntartani nem volna képes. A folytonos fejlődés, s haladásra törekvés magával hordja sőt indokoltan szükségli a munka kör terjedelmének növekedését, és a fokozatosan nagyobb munkásságot is. Ennek igazolásául szolgálnak azon statiszticai adatok,
