A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. augusztus

déstől, nagyobb Öntudattól hevített, tervszerűbb végzését. Áz egyházlátogatások, a személyes érintkezés, az Igével való szolgálat során nyílik a legjobb alkalom arra, hogy belelássunk egymás lelkébe, meglássuk, hogy Isten miként dolgozik értünk, milyen áldott kiváltság és gyönyörű feladat az ő dicsőségének szolgálata. Meggazdagodik a látogatással a gyülekezet, de egyúttal a látogató is. Találóan mondja Ravasz László, hogy a látogató „új meg új kérdéseket lát meg és új meg új feleleteket tud közvetíteni. Valósággal benne él az evangélizáció légkörében és érzi, hogy a Szentlélek jár vele." (Isten rostájában. II. 427. I.) Ha látogatások útján a lendületesebb hitéletről való meggyőződésre és az előrehaladás szolgálatára kevésbbé is nyilt alkalom, a jelentésekből megállapíthatóan több-kevesebb javulásra lehet következtetni. Általában a templomlátogatás javult, a vallásos estélyek, egyesületi összejövetelek látogatottsága fokozódott, az úrvacsorával való élés emelkedett, az adakozás nagyobb, mint- az előző években. Maga a lelkészi kar is erősebb érdeklődéssel fordult a lelki építés problémái felé. Missziói bizottságunk és a gyülekezeti evangélizáció baráti társaságának közreműködésével Kaposváron 1941 november 18-án és 20-án tartott lelkészi csendes napokon nemcsak várakozáson felül, 36-an jöttek össze, hanem a légkör is annyira bensőséges volt, az Igével való szolgálat, az egyház eme legfontosabb élettevékenysége és a lelkipásztori hivatás nagy kérdései iránt olyan mély imádságos elmélyedés nyilvánult meg, hogy „valósággal éreztük Isten Lelkének köztünk munkálását". (Bereczky A. - Békefi B.: Igehirdetés és evangélizáció. 4. J.) Sajnos, az egyházlátogatás akadályául felhozott körülményék meghiúsították ez összejöveteleknek az egyházmegye másik két gócpontján való megtartását és a kaposvári összejövetel eredményeinek az egyházlátogatásokon megtapasztalását. Remélem azonban, hogy Isten rásegít ezeknek a mulasztásoknak pótlására. A fokozottabb építő és egyházias öntudatra nevelő munkát — anélkül, hogy az ellenfél szélsőséges módszereihez fordulnánk — a gondjainkra bízott lelkekért való felelősség melleft nagy mértékben indokolja a folyton élesebbé váló türelmetlenség és felekezeti harc a róm. kat. egyház részéről, melynek előharcosai közt a klérus mellett mind nagyobb számmal mutatkoznak az erős öntudatra és hódításrat nevelt világiak. Az, amit Nagykanizsáról jelent fáradhatatlanul munkás derék helyetteslelkészünk — habár nem ennyire sűrítetten — kisebb-nagyobb mértékben a legtöbb helyen szomorú valóság s a békesség teljes felfordulására vezet. „Minden követ megmozgatnak, hogy a hivatalokba, intézményekbe protestánsok ne kerülhessenek, vagy ha kerülnek is, hamarosan