A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. szeptember

Nagy tiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei közgyűlés! Egyházmegyei Gondnok úr őméltóságát betegsége akadályozza egyházmegyei-közgyűlésünkön való megjelenésében, ennek folytán, mint az egyházmegye legidősebb világi tanácsbirája a világiak részére fenntartott elnöki székben a mai közgyűlés tartamára midőn őt helyettesítem, engedjék meg, hogy afeletti őszinte sajnálatomnak adhassak kifejezést, hogy Gondnok urunk őméltóságának sokszorosan kipróbált és mély bölcsességről tanúskodó tanácskozásvezelését ezúttal kénytelenek vagyunk nélkülözni. Azt hiszem mindnyájunk érzelmét tolmácsoltam akkor, amikor azon óhajunknak adok kifejezést, hogy a jó Isten adja vissza mielőbb szeretett gondnok urunk teljes egészségét, hogy ezután is az eddig mindig tanúsított szeretettel, buzgósággal vezethesse egyházmegyénk ügyeit s bölcsességével mutathassa meg az utat, melyet ezen nehéz időkben követnünk kell, hogy minden ténykedésünk, hazánk és anyaszentegyházunk javára és előmenetelére szolgáljon. A mindenható Isten kifogyhatatlan kegyelme megengedte, hatalmas szövetségeseink barátsága lehetővé tette, Kormányzó Urunk Őfőméltóságának bölcs kormányzása, a kormányon ülő férfiak céltudatos munkája s a magyar nemzet fiainak fegyvere, hősi küzdelme, polgárainak kitartása egybefogása eredményezte, hogy a 22 évi rabságból Erdély egy része a mult évben viszszatért az anyaországhoz, mig a folyó év tavaszán Bácskát, a baranyai háromszöget szabadították fel hős honvédeink az idegen zsarnokság alól És most már rövid három év alatt negyedízben örvendezhettünk szeretett magyar hazánk területi gyarapodásának, több ezer és ezer hitsorsosunk és még több magyar testvérünk visszatérésének. Adjunk ezért hálát jó Istenünknek. A most felszabadult magyarságnak a megszállás nehéz ideje alatt tanúsított hűsége, kitartása fokozza a vitéz honvédeink fegyvereinek győzelmes előnyomulását, az anyaországi magyarság áldozatkészséges szeretetével fényes bizonyság arra, hogy erős és nagy lehet a magyar, ha összefog. Az az áldásos munka, segítőkészség, melyet vezetőink és felekezetünk tagjai állandóan folytatnak s melynek látható eredménye volt az árviz által sújtottak nagymérvű segélyezése, viszszatért honfitársaink gyámolítása, megtermette áldásdús gyümölcsét és nagyon sok szegény hitsorsosunk és az ellenség által