A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. szeptember

_ 22 — százalékát, — s a lakásában egy évig benn hagyását. Igazgatótanács 1941. évi augusztus hó 27-én tartott ülésében vett bucsut a távozó igazgatótól, akinek érdemeit Bodó Jenő h. igazgató az alábbi beszéd keretében méltatta és búcsúztatta: Egyenletesen, szépen, harmonikusan és finoman ívelő tanári pálya ért véget dr. Bene Kálmán igazgató úr nyugalomba vonulásával. Ez a pálya teljes lett. mert 35 évet foglal magában s megfutója Isten gazgag kegyelméből erőben, egészségben s kiegyensúlyozottan tekint vissza erre. De nemcsak igy, hanem jogos öntudattal is és méltán várhatja el tőlünk, hogy működését számbavéve és igaz tisztelettel megörökítve adjuk át az utódoknak. E harmonikus pálya szebb és nagyobb fele a Csurgói Alma Materben pergett le, nyolc évig tanári, tizenhat évig pedig igazgatói minőségben. Dr. Bene Kálmán igazgató úr kitűnő és kiváló tanár volt. Tanári és emberiségének egyéni és egyik fő karaszterisztikuma valami kedves harmóniában jelentkezett, mely testi és lelki elegánciában nyilatkozott meg, ami mellé állandó és tudatos önfegyelem társult. A rendet, a tisztaságot testesítette meg s ez spontán ömlött belőle. Mint a magyar irodalom tanárában bizonyos rétorizmus állott előtérben, mely előadásaiban szárnyalt és magával ragadott s mig feltétlenül uralkodott a tanítványok lelkén, komoly és nemes akarati elhatározások megindítója lett. Különös képessége volt, hogy rendkívül sokat merített önmagából s egy folyton érő lélek intuitiv erejével ugyanarra az eredményre jutott, mint mas sok forraskeresgélés után. A természetet szerette s ez vezette nagy költőink, Arany és Tompa természet-szeretetéről irott tudományos értekezeseihez. Mint latin tanárt a legnagyobb tanari erény, a türelem jellemezte. Átadni kitűnően tudott megertő volt kis kepességü tanitvanyaival szemben s a tehetsegesekből kitűnő latinistakat nevelt. E tanári kvalitásaiért küldte ki a közoktatásügyi kormány nyolc izben érettségi biztosnak, Lelkesedett tárgyaiért s lelkesített s lelke lobogó fáklyáját mindennap apró kis szövétnekekké osztogatta szét s lelke illatos virágalt huszonnégy éven át hullatta csurgói tanítványaira, az erőpótlást a tanári munkaenergia ősforrásából merítve: a gyermeki lélek üdítő melegéből és boldogító kitárulásából.