A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. szeptember

— XL XXXI — jén is megingathatatlannak bizonyul, mert „a pokol kapui sem vehetnek rajta diadalmat!" Jelentésem tudomásvételét kérve maradtam a Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlésnek Somogyaszaló, 1941. évi augusztus hó 5-én, kész szolgája: iff. Nyáry Pál egyházmegyei ifjúsági megbízott. Vallásoktatási jelentés a belsősomogyi református egyházmegye területén nem református jellegű iskolákba járó református tanulók vallásoktatásáról az 1940'41. iskolai évben. Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Egyházmegyénk területén református tanulóink egész serege nem református jellegű iskolákban nyeri vallásoktatását« Lelkileg idegen, sőt olykor türelmetlen környezetben növekedik fel református tanuló ifjúságunknak egy tekintélyes csapata. Ezeknek vallásoktatása és evangéliumi keresztyén hitünkben való határozott és öntudatos nevelése nagy feladat elé és súlyos felelősség alá állítja mindazokat, akikre Isten ezt az ifjúságot, egvházunk és nemzetünk legdrágább kincseit bizta. Amikor az elmúlt iskolai év elején megkezdtem egyházmegyei vallásoktatási előadói szolgálatomat, szinte megdöbbentő világossággal tárult elém, hogy milyen fontos és felelőségteljes munkára hivott el egyházmegyénk bizalma. Sajnálattal és alázatos orcapirulással kell bevallanom, hogy különböző okok miatt a nem református jellegű iskolákban folyó vallásoktatás munkáját Kaposvár kivételével sehol nem látogathattam meg az elmúlt év folyamán. A vallásoktatást végző lelkipásztorokkal és tanítókkal folytatott beszélgetéseim és évközben, valamint évvégén beérkezett jelentések alapján azonban örömmel állapítottam meg, hogy e nehéz, de gyönyörüsé-