A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. szeptember

— XL XXVIII — Azt mondják egyesek, hogy a szórványgondozás feltétele az anyagi bázis. Ha nincs hozzá pénz, akkor el se induljon a gondozó egyház a lelkek felkeresésére. Azonban megcáfolják ezt az elméletet a mélyebb felfogású és a gyakorlatokban megedzett egyházi munkások. Ezek azt mondják : a szórványgondozás nem pénzkérdés! Lelkeket nem pénzzel halászunk ! Az arany itt nem mentő, nem életet megtartó eszköz! Nem üdvösségbiztosító hatalom!... A megtartás alapja: erő ! lélek ! hit és ami ezt is megelőzi: szeretet! felelősség — a mi atyánkfiaiért ! Ha küldetésem van a Krisztus nevében mennyei kenyeret vinni a puszták éhezőinek: nem az az első kérdés: tudom-e az utazás költségeit fedezni? — Hanem az: adott-e nekem hatalmat az égi Vezér az evangélium hirdetésére? Képes vagyok-e életerőim szétforgácsolásával szolgálni és hálás szeretettel áldozni a jó Pásztor juhaiért és bárányaiért? Ebből a szempontból nagy adósa az egyházmegyénk az Istennek! Van 1—2 szcp bizonyságtevés, amikor pénz nélkül is utat vállalt a lelkipásztor, hogy felkeresse a veszni tért egyháztagokat. De általában az a benyomás, hogy pénzért osztogatva a szentlelket, nincsen nékünk hatalmunk az egyházban! Kétség nélkül igen gyengék, igen erőtelenek vagyunk a szolgálatra ! Ezért van az, hogy szórványgondozói számadásunk mérlegében is passzíváink vannak! Sok, igen sok az Ür követelése — csekély munkánkkal szemben. * A felvetődő javaslatokat a bm. bizottság évi rendes ülésén keresztül, agyakorlat szerint, a közgyűlés elé fogjuk terjeszteni. Jelentésem összeállítása után a leghálásabban köszönöm meg az egyházmegye minden hűséges munkásának — elsősorban a csapat élén Istenben megboldogult, áldott emlékezetű Halka Sándor volt esperesnek és egyhangú választással a vezéri helyre állított új esperesnek, aki missziói szempontból is sok Ígéretet hoz pásztori táskájában — testvéri támogatását. Gyarlóságaimért elnézést kérve, vagyok imádságaimmal és jóreménységemmel a Nagy tiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlésnek Kaposszentbenedek, 1941. augusztus hó 2-án. őszintén tisztelő szolgája: Kovács József lelkipásztor.