A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. április

— 6 ség, sem élet, sem halál el ne tudjanak szakítani soha mindörökkön-örökké. Ámen. Egyházmegyei közgyűlés a valamennyiönk érzését hiven tolmácsoló buzgó imádságot jegyzőkönyvében kinyomatja és megörökíti. 2. A közgyűlési tagokhoz az egyházmegyei gondnok úr a következő megnyitó beszédet intézte: Nagytiszteletíi és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! A pillanatnyi történések és a váratlan események szakadatlan láncolata, — ez az élet! Ha ezek a történések és események örvendetesek, megelégedést keltők, — akkor kedves és boldog az élet, — de ha ezek a történések és események aggasztók, ijesztők, — szomorúak, akkor gondterhes, aggodalmakat keltő és bús az életünk. Egy ilyen periódusa az életnek köszöntött most reánk, s közel 25 éve folyton rettegést keltő, aggasztó, ijesztő, sőt borzalmas az események láncolata. S amikor most tele vagyunk búval, bánattal és hazafiúi aggodalommal a minket folyton fenyegető nemzetközi események miatt, amikor nem tudunk kijönni a folytonos rettegésből, akkor a mindenható Isten kifürkészhetetlen akarata, mélységes szomorúsággal is sulytotta a mi sajgó szívünket, s váratlanul pár óra alatt elragadta körünkből azt a férfiút, kinek vallásossága és hazafias gondolkozása útmutatóként állott előttünk, s akinek mindenkin segíteni akaró jó szíve volt, a mai nehéz időkben a mi vigasztalónk, bátoritónk, buzdítónk s vezetőnk. Ebben az Egyházmegyében született, s ebben az Egyházmegyében, melyet annyira szeretett, futotta meg hosszú, áldásos lelkészi pályáját, s még egész fiatalon jutott az Egyházmegye szeretetéből és bizalmából rokona, boldog emlékű néhai Nagy Lajos volt esperesünk örökébe, s bár Nagy Lajos kiváló vezetése után minden oldalról figyelték vezetői ténykedését, — azt közel két évtizeden át minden nehézséggel megküzdve és fáradságot nem ismerve, mindannyiunk megelégedésére töltötte be, — mig nem f. évi február 19-én egy szomorú, hideg havas napon váratlanul visszaadta áldott lelkét Teremtőjének, — lehullott ezzel a „mi fejünk koronája" s a legkritikusabb, legnehezebb időben, teljes bizonytalanságban és teljes tájékozatlanságban maradtunk itt árván, s elhagyatottan,