A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. augusztus

s őrök kegyelmed érzésével állunk meg előtted ez órában örök Isten, imádandó Felség, mennyei édes Atyánk. Ugy érezzük, mintha annak a nagy számadásnak, amelyre az ég és föld elmúlása után, amaz ítélet napján mindeneket felhívsz: előképe, próbája volna ez a nap, amelyen egy év munkáiról, cselekedeteiről számoltatsz meg bennünket. Mily boldogok volnánk, kik itt vagyunk, ha nyugodt lelkiismerettel, emelt fővel, a dolgát jól végzett szolga fölemelő, bátorító öntudatával állhatnánk meg előtted. Ha hallhatnók az evangéliumi sáfárral együtt helybenhagyásod szózatát, e minden földi kincsnél drágább jutalmat: Jól vagyon jó és hív szolgám, Ha ott érezhetnők vállunkon, mint hű szőlőművesek, a szőlő Ürának, tenéked Istenünk, megnyugtató jobbodat! Ha nem kiáltanának utánunk sírva elvégzetlen feladatok, betöltetlen kötelességek, elszalasztott pillanatok. Az órák, amikor a jót cselekedhettük volna, és nem cselekedtük, az alkalmak, amik himes szárnyú pillangókká váltak számunkra, haszon nélkül röppentek el kezünkből s csak szélzilált, lehullott hímporuk néz reánk vádolóan. Igen, jó volna hallanunk most megnyugtató szavaidat. De érezzük, tudjuk és megvalljuk, hogy gyarlók voltunk egyen-egyen, akaratunk volt a jóra, de, hogy ezt mívelhessük is, utunkat állta a gyarló test, rabul ejtett a bennünk lakozó gonosz törvénye, Bocsáss meg nekünk, óh mi Istenünk, és ha most megfogadjuk erős fogadástétellel, hogy megjobbítjuk a mi utainkat i állj mellénk az erőnek, kitartásnak lelkével, hogy fogadástételünkben meg is állhassunk. Közelebbről áldd és szenteld meg egybejövetelünket, tánácskozásunkat a Te áldott jelenléteddel, hogy mindaz, amiről itt szó lesz s amit majd elhatározunk véges és gyarló emberi tudással és bölcsességgel: szolgáljon édes hazánk s anyaszentegyházunk javára és előmenetelére. Karold át féltő szerelmeddel és megáldó jobboddal anyaszentegyházunk mellett ezt a nemzetet is s kit ezredéven át annyi csapás, megpróbáltatás ért: engedd most vigadozni, örvendeni .vágyai, reményei megvalósulásán, csonkjaiból, romjaiból való fölépülésén. Engedd, hogy a szétszórt csontok és levágott tetemekből föltámadjon a drága test, a régi, nagy, boj-