A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. augusztus

— XXXII — , . érzi népek zajongását, országok hányattatását, tengerek hábor­gását támadatról és napenyészetről. Milyen lehetett a lelki vi­gyázás munkamenete, amikor a Szentírás találó rajza szerint: megbusultak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottaknak idejük, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a Te szolgáidnak, a Prófétáknak és a szenteknek, és akik a Te nevedet félik, kicsi­nyeknek és nagyoknak; és elveszitted azokat, kik a földet pusz­títják. És megnyilatkozék az Isten temploma mennyben, és meg­láttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában; és lőnek villámlások és szózatok, és mennydörgések, földindulások és nagy kőeső. Hogyan teljesíthette őrállói és lélekmentői hivatását a ma­gyar református Síon is, aki a világháború rázkódtatásaiból zúzott tagokkal mentette ki puszta életét s az azóta egyre tartó szellemi, gazdasági válságokban s osztály- és felekezeti harcok egyenetlen tusáiban — a kimerüléshez áll közelebb? Az állami mankók (államsegélyek, fizetéskiegészítések !) félcsonkjaival, egy­házi, iskolai adózásának s a lelkészek nyugellátási intézményé­nek túlterhelésével a Cin pusztájába szorította ki magát, ahol a versengés vizének áradatában talán kimosódik lelkéből az imádság ereje? Annyiszor hallottuk Isten vádolását bűneink miatt! Oly sokszor szállt a panasz Mózeseink szájából: Olyan lesz a nép, mint a pásztorok nélküli juhok a pusztában 1 Kihal­nak az Áronok és nem lesznek pásztorok, akik bemenjenek a nyájjal a szent helyre, és kimenjenek és járjanak a nép előtt a hit és a jó erkölcs kövér legelőjén1 (IV. Mózes, 27:12—17.) Vigasztaltuk magunkat nehéz munkáinkban: Jobb miné­künk, ha aranygyertyatartók, ezüsttányérok helyett a Gyüleke­zeteknek szeme elé fatányérokat és fakupákat helyezünk a sze­génység szent-asztalaira, mint az őskeresztyének és puritán életű kálvinista elődeink. Bátorítottuk az idegen eszmék áradatában és divatos tanoknak hódolás lázában felvonuló tömegek Fétisei­nek diadalútjait nézve Sionunk fiait és leányait: Apokaliptikus idők csodái járnak vissza, mint rossz kisértetek! Te ne félj, ki­csiny sereg 1 Mert tetszett az Istennek, hogy néktek adja az or­szágot1 (Luk. 12:32.) A Jelenések könyvének látásaival ítél­jétek meg ennek a kornak történelmeit! A 12. és 13. részek sárkányával, a hétfejű vadállattal és a kétszarvú fenevad képei­vel szemben, amelyek a Krisztus uralmát elpusztítással fenye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom