A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. augusztus

besenyőnek a körzetbe becsatolása félreeső, nehezen megközelíthető helyzeténél fogva nagyon nehéz. A nagyatádi buzgó, törekvő gyülekezetet meglehetősen elhanyagoltuk, pedig a ferences kolostor intenzív munkája híveinkre is nagy hatással van. Az áldozatkész, templomépitéshez készülő derék gyülekezetnek Barcshoz csatolása nem megnyugtató megoldás, mert a szükséges lelkigondozást a 40 km. távolságról tovább is kénytelen volna nélkülözni. Ezért a bizottság a kérdés célszerű és megnyugtató megoldásának azt látja, hogy Rinyabesenyőben vagy a lábodi lelkipásztor, vagy az eddigi gondozást és hitoktatást végző rinyahosszufalui segédlelkész több izben köteleztessék istentisztelet tartására a megfelelő díjazásnak az ottani földmíves lakosságtól való előteremtése ellenében, Barcs és Nagyatád lakóhellyel pedig Darány és Somogyszob állandó káplántartó helyekké jelöltessenek ki. Ennek a megoldásnak anyagi fedezetére megvan a lehetőség, míg a missziói egyház megszervezésére és fenntartására nincsenek meg a szükséges nélkülözhetetlen anyagi feltételek. Az egyházmegyei közgyűlés a kiküldött bizottság jelentését helybenhagyólag tudomásul veszi, további eljárás céljából a főtiszteletü egyházkerületre felterjeszti s felkéri az egyházmegyei elnökséget és a fokozatos felettes hatóságokat, hogy a javaslat értelmében való nagybecsű eljárással Barcs, Nagyatád és Rinyabesenyő megfelelőbb lelkigondozását biztosítani méltóztassanak. 110. A dunabogdányi ref, egyház a visegrádi ref. fiókegyház részére templomépítési segély, vagy templomi perselypénz megszavazását kéri. Közgyűlés átérezve annak fontosságát, hogy a nagy történelmi múlttal rendelkező Visegrádon ref. templom felépítése nagy missziói munkának vetné meg alapját, azért e célra 10 P segélyt szavaz meg és pedig a missziói alap terhére s annak kifizetésére az egyházmegyei missziói pénztárt utasítja,