A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. augusztus

2. A közgyűlés tagjaihoz méltóságos gondnok ur a következő megnyitó beszédet intézte. Nagytíszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Azt hiszem, mindannyian tudják, hogy egy alattomos, gyilkos kórral lefolytatott hosszú, kezdetben reménytelennek látszó élethalál harcból a Mindenható Isten csodálatos kegyelme folytán, győzedelmesen kerültem ki. S most itt állok Önök előtt megfogyatkozott testi erővel, de hatványozottan megnövekedett hittel és Istenfélelemmel, hogy eleget tegyek a tárgysorozat első pontjában reám rótt annak a kötelezettségemnek, hogy rövid beszédet intézzek önökhöz, egyházmegyénk mai közgyűlését megnyissam. Az Önök szíves elnézésében bizva, iparkodom eleget tenni ennek a kötelezettségnek, s mikor ezt teszem, őszintén megvallom, aggódó és fájó érzés tölti el az én lelkemet, mert nagyon nehéz az a feladat, melyre vállalkoztam, mert hiszen a legutóbbi közgyűlésünk alkalmával, mintha kissé derengeni kezdett volna felettünk az égbolt, s az ez által belőlem kiváltott optimizmus olyan reményeket költött bennem, mintha legközelebbi, mai összejövetelünkön már kissé biztatóbb hangon szólhatnék önökhöz, de sajnos, azóta ismét olyan fekete fellegek látszanak tornyosulni felettünk, hogy be kell vallanom, csalódtam optimizmusomban és nem bíztat más, mint Istenben helyezeti erős hitem és bizalmam, hisz a Mindenható Isten annyiszor megóvott bennünket nagy bajoktól és nagy csapásoktól, s legutóbb véghetetlen kegyelmével megsegített engem is, hogy bizalmunkat nem veszíthetjük el. Éppen ez a mélységes hit teszi első kötelességemmé, hogy amikor ma itt állok Önök előtt, mielőtt beszédem tulajdonképpeni tárgyára térnék át, itt a nagy nyilvánosság előtt adjak mélységes hálát a Mindenhatónak, és tegyek tanúbizonyságot Öróla mondván Jeremiással: „Az Ur az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bizom!" Mert: „Jó az Ur azoknak, akik várják Öt, a léleknek, amely keresi Öt." Engedtessék meg nekem az is? hogy ezt az alkalmat használjam fel arra is, hogy meleg köszönetet mondjak Önök közül mindazoknak, akik betegségemben aggódó érdeklődésükkel halmoztak el,