A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. augusztus

_ v A f. évi január hó 2-én végbement temetésen egyházmegyénk a kerületi képviselőkből alakított küldöttséggel veit részt s a sírra koszorút helyezett el. Kérem tudomásul venni ezen intézkedést. De meglátogatta a halál angyala egyházmegyénket is, — kiragadván körünkből s szeretteinek, gyermekeinek, testvérének s rokonainak ölelő karjai közül egy veterán lelkésztársunkat, lelkészi karunk egyik Nesztorát: Barakonyi Kristófot, mult év december hó 22-én, a pátriárkák korában, 86-ík életévében. Megboldogult lelkésztársunk a csendben, zajtalanul, de annál eredményesebben dolgozó lelkipásztorok típusa volt. Gyermekés ifjú kora arra az időre nyúlik vissza, amikor még a „tiszteletes, tudós" elnevezés járta a lelkészek között. Ő az volt: tiszteletes is, tudós is, — nemcsak sablonos titulus szerint, de valójában s méltán . .. Ugy tűnik fel, mintha egy már letűnt —egyháztörténeti kritikai szempontból talán vitatható irányzatú — de bizonyára sok-sok kiváló vonás s érdem patinájával bevont korszakból átmentette volna ezt az avultnak tetsző, de nagyon értékes és becsületes címet, hogy azután a maga hosszú, hosszú papi pályafutásán a saját életében kiteljesítse s ragyogtassa. Mert láthatatlanul is oda volt írva homlokára ez a titulus ! A „tiszteletes"-é, aki homokszentgyörgyi kedves gyülekezetében (másutt is szolgált, de itt legtovább, élete alkonyáig), szerető hívei körében érezte magát legjobban, hirdetvén kiváló ékesszólással az Urnák örökkévaló igéjét, lankadást nem ismerő búzgósággal... És a „tudós"-é, aki kiváló szorgalommal s hozzáértéssel művelte a lelkipásztori gyakorlati tudományokat, kiváltképen az egyházi beszéd-irodalmat, sok értékes kötetben dolgozva fel a biblia szent könyveit, szentirásmagyarázat céljára. Lelke ott érezte magát otthon, a szent föld tájain, Engeddi völgyének liliomai s a Libánon cédrusai közt, — ott, ahol valamikor Az járt-kelt, akinek lábanyoma megszentelte Júdea s Galilea földjét s akinek lelke megihlette az ő lelkét is, hogy hirdesse, magyarázza azt a tudományt, amely nem múlik el soha, örökké! 1926-ban vonult a jól megérdemelt nyugalom ölére s temetése karácsony előtti nap volt, akkor, amikor vén Simeonként ő is elrebeghette : Mostan bocsátod el Uram a Te szolgádat békességgel, a Te beszéded szerint, mert látták az én szemeim a Te üdvösségedet! .,.