A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. augusztus

_ Vili Ez alatt a „keserves két évtized" alatt egyházmegyénk kormánya mellett a világi elnöki székben oly férfiú ült, aki a maga nagy tudásával, tapasztalataival, érett bölcsességével s amellett kipróbált éles Ítélőképességével és szerető lelkével mindenkor meg tudta mutatni a biztos utat, a jó irányt, s a nehéz kérdések útvesztőiben a helyes megoldást. Mint az ó-görög hitregék bölcs, biztos kezű hajósa : Palinurus, ő is azon volt mindig, hogy egyházunk haboktól hányatott hajóját biztos révbe terelje, Most, a két évtized határkövénél megállva, méltó, hogy egyházmegyénk hálás köszönetét fejezze ki Gondnok urunknak, hosszú, önzetlen munkálkodásáért s azt kérve a jövőre nézve is, még igen soká: kérjük a Mindenhatót, hogy övezze őt a maga végtelen kegyelmével, adjon néki, szeretett hitvesével együtt erőt, egészséget, boldogságot, lelki-testi megelégedést ad multos annos!... Örömmel emlékezem meg arról a bensőséges, meleg ünneplésről is, amelyben a nagykanizsai egyház hűséges, az egyház építése körül nagyon sokat fáradozó lelkészét, Kádár Lajos testvérünket részeltette, ottani működése 30-ik évfordulója alkalmából, először csak a maga körében, azután a templomszentelés alkalmával, nagy nyilvánosság előtt. Az elismerés, a hű szolgálat méltánylása minden tekintetben érdemes férfiút ért, aki élete céljául, legfőbb feladatául csakugyan nem ismert egyebet, mint amire ifjontan felesküdött: egyháza javának és felvirágoztatásának szolgálatát. A jubileumon részt vettem s kifejeztem az egyházmegye jókivánatát is. Kérem, hogy ennek jegyzőkönyvünkben is adjunk kifejezést. Ügy érzem, e helyen kell megemlékeznem reálgimnáziumunk egy érdemes, derék, mindenki által szeretett s becsült tanáráról, Angyal G. István úrról, akit a kultuszminiszter — teljes szolgálat után — az iskolai év végével nyugdíjba helyezett. Fájó érzéssel veszünk bucsut tanügyünk eme kiváló munkásától, aki már oly sok ifjú nemzedéket tanított, nevelt gimnáziumunk falai közt, szeretettel, a maga derűs lelkének virágait hintve szét közöttük, s bocsátott ki az életbe, annak terhes küzdelmei közé. Emlékét szívesen őrizzük, további életére, a nyugalom éveire boldogságot, megelégedést kívánunk néki!