A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. augusztus

— 5 ­Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva, Te voltál és Te vagy erős Isten És Te megmaradsz minden időben!" ... ... Ez a Tebenned vetett megrendíthetetlen, megcsalatkoz­hatatlan ősi bizodalom tölti be szivünket most is, amikor sze­retett Siónunk, közelebbről egyházmegyénk ügyei feletti tanács­kozásra gyülekeztünk egybe e hajlék falai közt. Tebenned bíztak a mi atyáink is és megtartattak! Meg­őriztettek száz halál és ezer veszedelem rettentései közt a vér­zivataros századokban !... Akkor, amikor a Te igédnek tisztán és elegyítetlenül való hirdetése egy volt a tömlöccel, a vérpad­dal, a máglyával, vadállatok ketrecébe vettetéssel, — egy volt a kész halállal!.,. Akkor, amikor szent Fiad, a mi Urunk, Jé­zus Krisztus evangéliumának bátor, hitvalló hirdetése és köve­tése, a hit és lelkiismeret szavának való alázatos engedelmesség nyomán gályarabság rettentő szenvedései, poroszlók korbács­ütéseinek csattanásaí jártak ! ... Akkor ... s mindenkor Tebenned biztak a mi atyáink, a mi őseink ... és megtartattak!... És mi, méltatlan utódai ezeknek a bátor, Tehozzád mind­halálig hű elődöknek, — mi, akiknek már mindezen rettenetes­ségektől nem kell tartanunk, — sőt akiket a hitbeli nagy sza­badság és szabadosság, a biztonság és veszélytelenség tudata nem egyszer a közöny, a fásultság karjai közé dob, vagy a hi­tetlenség, az ősök hite megtagadásának bűnébe sodor : kiben bíznánk másban, mint Tebenned, mindenható Atyánkban és Istenünkben, a mi megtartatásunk erős kősziklájában ?!... Hiszen a Te kegyelmed munkája az, hogy méltatlan vol­tunk mellett sem vágtál ki bennünket mindez ideig még az élők földéről, sőt életünknek kedveztél s időt engedtél a Hozzád való megtérésre ... Hozzád folyamodunk, Hozzád ragaszkodunk tehát erős hit­tel, olthatatlan bizalommal! E hit, e bizalom hegyeket mozdít el helyükről, lerontja a hitetlenség erős várait s megépíti a Te országodat itt e földön, a szépség, a jóság, a szeretet, igazság és irgalom isteni országát! Ez ország munkásaiul, sáfáraiul hivtál el bennünket, egyen­egyen mindnyájunkat. Óh adj erőt, hogy ezen szép, gyönyörű­séges elhivatás dicsősége, ereje és sikere megláttassék rajtunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom