A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. augusztus

— LXV11I— hogy akarjátok, mind hogy véghez vigyétek, az Ó ingyen való jó kedvéből. Mindeneket cselekedjetek zúgolódások és versengések nélkül. Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek fiai vádolás nélkül valók, e gonosz és elfogult nemzetség között, kik között fényletek, mint a szövétnekek e világon. Rettenetes felelősség nyugszik azért a lelkipásztor vállán. Az ő magatartásán dől el a súlyos kérdés : Krisztus jobbjában van-e a gyertyatartó, vagy az Hntikrisztuséban V — Ha a lelkipásztor nem tud angyala lenni gyülekezetének, ha nem képes szövétnekként égni a Szentlélek által gyűjtött és összetartott seregben, — kiüttetik helyéről az a gyertyatartó! — És más tétetik a helyébe. Ha az evangelium református alapú csillaga — méltatlan, zúgolódó, rest, versengő, uralkodó hajlamú, talentumait véka alá rejtő, aranyért-ezüstért prédikáló, hamis egyházi szolgák tétlensége, vagy vizet ajánló, világba merülő élete miatt — meghomályosodik, vagy éppen kialszik: sötétség lesz ott a házban, átok és kárhozat ül a szenthely küszöbére, a gyertyatartó a Krisztus kezéből pokoli mélységbe esik! Ne áltassuk magunkat, hogy református egyházunk szellemi kincstárával az őrállók vigyázata, védő, szerető, gyógyító, világosító és erősítő munkája nélkül is megvivhatatlan vár. Oh, ismerünk mi a történelemből hegyen épített városokat, sziklavárakat: ma dicső emlékek és szomorú romok. Vannak egyházmegyénkben is fényes múltú gyülekezetek: ma fényesen csillogó aranygyertyatartók helyett a kiesés veszélyével fenyegető „füstölgő gyertyabelek)" Él azonban a hitünk, hogy az anyaszentegyház Feje „nem töri el a megrepedezett nádszálakat" sem ! Reménységet nyújt az élethez annak meglátása, hogy gyarapszik a lelkipásztorok áldozatos élete, növekszik mind több és több gyülekezetben a gyertyatartók csillagainak körben és magasban terjedő fénye. Bármennyire nehezült is a bűnös föld felett Isten büntetése, s bárminő erővel törte és gyengítette hitünket az isteni gondviselés jóságában — a szegénység, a közös szenvedés és testünk sok gyarlósága : karunk izma nem lankadt a hit oltárain való tűzrakásban. Igyekeztünk futni az örökélet és üdvösség mezején a nagy pályafutóval, Pál apostollal, tudván, hogy sokan versenyeznek velünk és ellenünk a célban : akik testiek, a veszendő koronáért,• akik lelkiek, a rothadatlan győzelemért 1 Istennek lelke, jövel! Segítsd népedet az aranygyertyatar-