A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. augusztus

Szomorúan kell megemlékeznem arról a mélységes gyászról, amely bennünket leveldi Kozma Andor elhalálozásával sújtott. Gyásza és vesztesége az O halála az egész magyar nemzetnek, de különösen a református egyháznak és a magyar irodalomnak, Ismertük Ót mindnyájan, mint mélyen érző, nemes szivü, hithű református testvérünket, mert hiszen közülünk való volt, de ismertük az Ö irodalmi értékét is, s így nem szükséges az Ö kiváló egyéniségét bemutatni Önök előtt, röviden csak azt óhajtom megállapítani, hogy az utolsó négy évtized legkedveltebb és legnépszerűbb irója volt, epikus, lírikus és publicista egy személyben. Gyönyörűen szólaltatta meg a magyar nemzet őstörténetét „Honfoglalás" című nagy munkájában. A református érzés teljes ereje sugárzik ki ily vonatkozású költeményeiből, a bibliát a „Legszebb könyv"-nek nevezte, „Az Agg Prédikátor" cimü költeményében erős kálvinista hit, egyenesség és bátorság nyilatkozott meg, ép ezért voltak mindezek a művei kedvenc olvasmányai a magyar protestánsoknak. Ismerjük mindnyájan megható szép költeményét, a „Kárthágói harangokat", melyben a pápai diákéletet és a pápai őskollégiumot eleveníti meg szemeink előtt. Igen nagy sikert aratott Gőthe remek alkotásának, „Faust"nak kiválóan sikerült műfordításával is. Rámutattam ezekben, hogy benne egy pótolhatatlan nagy irodalmi értéket veszítettünk el s így az Ö halála az egész magyar nemzet vesztesége. De különösen hozzánk állott Ö közel, kikhez a szeretet eltéphetetlen szálai fűzték, hiszen somogymegyeinek vallotta magát s Marcaliban, majd Kaposvárott élte le gyermekéveit, s megható volt látni azt a megindult s őszinte szeretet által sugalt érdeklődést, amellyel legutóbb Kaposvárott tartott egyházkerületi közgyűlésünk alkalmával meghatottan kereste fel Kaposvárott mindazokat a helyeket, amelyekhez boldog gyermek emlékei fűződtek. A veszteség tehát legnagyobb mértékben minket sújt s ezért kérem a Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlést, hajtsuk meg nagy emléke előtt igaz szeretetünk és őszinte elismerésünk lobogóját és jegyzőkönyvünkben örökítsük meg az Ö nagy emlékeit 's egyben jegyzőkönyvünk kivonatában küldjük el mélységes részvétünket örökké gyászoló özvegyének. Néhány, egyházunk életében történt örvendetes eseményről is meg kell hogy emlékezzünk, ugyanis legutóbbi közgyü-